3. Régi ismerősök hada

MinGi pow:

-Nyaralni?-nézett rám kíváncsian Taemin egy kacagás közben.
-Jóóó,nem nyaralni megyünk inkább.....öhm-nem találtam a megfelelő szót és ezt Taemin is észrevette,hisz vigyora egyre nagyobb lett helyes arcán.-Megvan!-csettintettem,majd kihúzva magam el is árultam.-Piknik.
-Most komolyan?-vihogott az előttem álló már,majdnem megfulladva,ami egy kicsit bántott ezért elfordultam tőle. Tényleg egy kicsit béna nevet választottam,de akkor is. Ez gonosz volt. Kezemet a mellkasom előtt szorosan átfűztem és fel is fújtam az arcom ezzel is kimutatva mérges hangulatom. -Most megsértődtél? MinGi válaszolj.-természetesen nem válaszoltam neki,inkább csak hagytam had próbálkozzon.-Kérlek ne haragudj rám.-kezdett cuki hangon könyörgésbe.
-Ha nem fogok haragudni rád mit kapok? - szóltam hozzá,de még mindig a hátammal kellett szemeznie. Kuncogott,majd közel sétált hozzám és szorosan megölelt.
-Amit csak akarsz.-suttogott a fülembe amitől nem kicsit rázott ki a hideg. Még soha nem volt hozzám senki ilyen közel. Furcsa érzésem támadt ettől az öleléstől,mely nem volt rossz,csodálatos volt. Vagyis lenne,ha nem ilyen lenne a helyzet. Nekem ezt nem szabad. Tartoztatnom kell magam és különben nem is ismerem,hogy lehetnék belé....szerelmes? - Minden rendben?-fordított maga felé Taemin.
-Igen persze.-bújtam ki az öleléséből,mire ő csalódottan nézett rám. Egy percig csak egymást néztük,majd ő törte meg a csendet.
-Khm. Akkor hova is megyünk először?-kérdezte amíg az előttünk álló házat vizsgálgatta.
-Először ide be.-mutattam az épületre.-Itt lakik egy nagyon jó ismerősöm akivel nagyon szeretnék már találkozni.
-Értem-mosolyodott el Taemin,ami az én számat is felfelé görbítette.
-Na gyere!-nevettem el magam,majd kézen fogtam és az ajtóig húztam. Kopogni kezdtem a nagy fa bejáraton,hogy az én egy szem báratom meghallja az érkezésünk. Hallottunk egy 'megyek!'-et,majd nem sokkal később a kómás barátom nyitott ajtót.
-MinGi? -nézett rám tágra nyílt szemekkel.-Kwon MinGi?-kérdezte vidáman mire én csak hevesen bólogattam.-Uram Isten! El sem hiszem,hogy látlak.!-kapott fel,hogy a levegőben megpörgessen.-Mi járatban erre felé? Mesélj már! És ki a barátod? - nézett kíváncsian a bamba Taeminre.
-Szia ChiHoon!-öleltem meg.-Nem lehetne inkább bent beszélgetni?-nevettem zavartan.
-Jaj,de persze! Gyertek beljebb!-tárta ki előttünk az ajtót. Miután mind a ketten bejöttünk ChiHoon becsukta az ajtót,majd intett,hogy kövessük. Taeminnel helyett foglaltunk a nappali kanapéján amíg a barátom a szembe lévő fotelen helyezkedett el.-Szóval mi járatban erre leányzó? Hallottam mi volt a múltkor és hát komolyan elgondolkodtam rajta láthatlak-e még-komolyodott el a végére.-De,ahogy látom téged nem lehet eltenni az útból - kacarászott amibe én is bekapcsolódtam. Taemintől csak egy kíváncsi pillantást kaptam.
-Hát igen. De ez most nem a legjobb téma.-utaltam a mellettem üllő fiúra.
-Áh értem. És kihez is van szerencsém?-fordult Tae felé a barátom.
-Lee Taemin-mutatkozott be mire ChiHoon kisebb sokkot kapott.
-Lee ChiHoon.-rázta meg Taemin kezét mikor végre visszatért közénk. - A SHINee tagja vagy igaz ?
-Igen az vagyok. - válaszolt Tae mire ChiHoon feje felett megjelent az kis lámpa jelezve,hogy mindent ért.
-Értem.-pillantott rám szúrósan régi barátom,mire azonnal lehajtottam a fejem. Tudtam,ezért még kapni fogok.- Gondolom nincs hol lennetek igaz ?
-Hát nincs.
-Akkor legyetek a vendégeim.Ebben nagy házban egyedül úgysem tudok mit kezdeni magammal.-nevetett ChiHoon amibe Taemin és én is csatlakoztunk.-Gyertek, megmutatom a szobátok!-állt fel,majd a lépcső felé igyekezett mi pedig készségesen követtük. -Egy szobában szeretnétek lenni vagy külön?-nézett ránk egy perverz vigyorral ChiHoon. Még le is égett,komolyan nem változik.
-Egy szobában-válaszolt Taemin mire nekem tányér méretű lett a szemem.-Persze csak,ha nincs ellenedre-tette hozzá egy gyönyörű Taemin mosollyal.
-N-nem. Lehetünk egyben-pirultam bele kissé,ami nem jellemző rám.
-Ohha Taemin te tudsz valamit! Régóta ismerem MinGit,de elpirulni még nem láttam!-lelkendezett a barátom. Taemin csak boldogan kacarászott,amitől majdnem padlót fogtam. Mikor lettem én ilyen kis tinilányos ?
-Oké ChiHoon befoghatod!-szóltam rá mielőtt kiteregeti a kis titkaim.
-Én el is megyek lefeküdni-ásított a végére Taemin. Biztos nagyon elfáradt,hisz nincs hozzá szokva az ilyen éjszakai utakhoz.
-Menj csak-mosolyogtam rá.-Jóéjt!- biccentett egyet és becsukva maga után az ajtót hagyott magunkra. -Beszélnünk kell igaz?-néztem félve a barátomra.
-Ezt eltaláltad.Na gyere!-utasított és elindult lefelé. Én csak lehajtott fejjel követtem,hisz tudtam nagy leszidás van készülőben. Visszatértünk a nappaliba,de most egymás mellet ültünk. Félve pillantottam a barátomra.-Megmagyaráznád ezt?
-Mégis mit?
-Ne tedd a hülyét kérlek.Miért vagy mellette? Hisz tudod mit szántak neki. Nem mented meg azzal,hogy mellette vagy,hisz te is csoda,hogy még élsz. Ha ez a nagy főnök fülébe jut neked vé..
-Nem fogja megtudni.
-Miért vagy ennyire biztos magadban ?
-Nem vagyok-húztam félmosolyra a szám.-De nem hagyom,hogy bármi baja is essen. Nem érdekel sem a főnök sem a kis talpnyalói. Megfogom védeni még,ha az életembe is kerül.
-Legyen a döntésed szerint.-egyezett bele ChiHoon. Szerettem ezért. Soha nem erősködött ellenem,ha valamiben ilyen elszánt voltam. Csak mellettem állt, mint egy igazi barát- Mennyit tud rólad?
-Semmit.És ez így jó. Nem lenne mellettem,ha tudná a múltam.
-Lehetséges. De most menj aludni. Biztosa fáradt vagy-húzott fel a díványról ChiHoon. Megöleltem,hisz sokat köszönhetem neki.Szinte olyan volt,mint egy testvér.-Remélem tudod,hogy én mindenben veled vagyok.
-Igen,tudom és köszönöm. Sehol nem lennék nélküled. -ezután elbúcsúztunk,majd a szobámba vonultam ahol Taemin békésen szunyókált. Nem akartam felkelteni ezért nagyon halkan mentem az ágyához. Óvatosan végig simítottam az arcán és egy puszit nyomtam a homlokára.-Meg foglak védeni az életem árán is. Még,ha nem engeded akkor is. -még egy jó éjt puszit adtam neki,de ezúttal a pofijára. Visszamentem a saját ágyamhoz,amibe belebújva két perc után már mélyen aludtam.

Nyugodtan nyitogattam a szemeimet. A napsugarak már boldogan ragyogták be az egész szobát,mely meg is adta a reggeli jó hangulatom. Miután sikerült megszoknom az erős fényt,elgémberedett végtagjaimat kezdtem kinyújtóztatni. Vagyis csak szerettem volna,ha két kéz meg nem akadályozna ebben. A két mancs a hasamon pihent és szorosan húzott annak tulajdonosához. Volt egy sejtésem ki az,de a kíváncsiság nem hagyott ezért óvatosan megfordultam,hogy szembe találjam magam a tulajjal. Taemin békésen szunyókált,arcán egy aranyos mosollyal. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek,így kezemet kiküzdöttem a takaró alól és megsimogattam a kis angyalom arcát. Nem akartam felkelteni,de muszáj volt cirógatnom selymes bőrét. Néha kezemmel átsiklottam a dús hajába és azt is bőszen szántottam végig.
Nem tudom mennyi ideig simogattam Taemin mikor arra jutottam ideje lenne felkelni és végre békén hagyni. Óvatosan bontogatni kezdtem magamról az ölelő kezeket,de azok csak egyre szorosabban húztak vissza.
-Miért akarsz elmenni?-dünnyögött csukott szemmel Tae.
-Te mióta vagy fent?-kérdeztem, amíg visszadőltem eddigi helyemre.
-Azóta mióta elkezdtél simogatni.
-Bocsánat nem akartalak felkelteni. É-én...tényleg nem szerettelek volna-teljesen zavarban voltam és már fordultam is,hogy gyors elhagyjam a szobát,ám Taemin erős kezei ezt egyáltalán nem így gondolták. Izmos karjaival ismét magához húzott, menekülési utat nem hagyva nekem. -Kérlek engedj...
-Nem foglak. Nem ébresztettél fel.
-De hát ak..
-Már fent voltam mikor te keltél. És igazából én keltettelek fel téged.-vigyorgott zavartan.De édes.-Szóval ne  magadat hibáztasd. Rendben ?
-Rendben-mosolyodtam el én is.
-Amúgy ilyen szép reggelem még nem volt-tűrt ki egy tincset az arcomból a fülem mögé. Zavartan hajtottam le a fejem,de azt a mosolyt még akarattal sem lehetett levakarni az arcomról.-Terveztél valamit a mai napra?-kíváncsiskodott.
-Hát igazából nem nagyon van ötletem.-vallottam be és újra azt a gyönyörű szempárt kezdtem vizsgálgatni.-Inkább mond meg te mit csináljunk,ha már elrángattalak ide.
-Rendben. Mit szólnál,ha egy közös reggeli után elmennénk körülnézni itt a környéken? És közben mesélhetnél magadról egy kicsit.-simított végig az arcomon. Komolyan olyanok voltunk,mint egy szerelmes pár. Mondjuk, cseppet sem volt ellenemre a dolog.
-Csak ha te is mesélsz magadról-üzleteltem vele,mire csak aranyosan felkacagott.
-Természetesen.
Ezután kikeltünk az ágyból,majd egymás után a fürdőbe indultunk,hogy rendbe szedjük magunkat. Mivel mindkettőnkön a tegnapi ruhánk volt, arra jutottunk,hogy egy közeli boltban feltöltjük a készleteinket. Viszonylag gyorsan elkészültünk a reggeli dolgainkkal. Együtt mentünk le a nappaliba,ahol csak nagy csend fogadott minket. Taemin az étkezőasztalhoz sétált és egy kis lapot emelt le róla.
-ChiHoon írta.-mutatta felém a lapocskát.-Felolvassam ?-kérdezte mire én csak bólogattam,így Tae bele is kezdett a levélbe. -Jó reggel álomszuszékok! Sajnos nekem közbe jött pár dolog,így a reggelt egyedül kell töltenetek.Ennivaló van a hűtőben,de ha esetleg ez nem felel meg a második fiókban van egy kis pénz. Érezzétek jól magatokat és,ha lehet a ház maradjon egyben. ChiHoon.
-Ennyi?
-Ja nem,még van itt valami a hátulján is. -nevetett zavartan Taemin és olvasni kezdett.-Utóirat: MinGi, hátul a garázsban van egy kis meglepetés a számotokra. Megőriztem neked.
Fogalmam sem volt még is mi az amit megőrizhetett nekem,viszont kíváncsiságom hajtott,de,ahogy láttam Taemin is ezen gondolkodott.-Nem nézzük meg mi az ?
-Csak nem vagy kíváncsi ?-néztem rá aranyosan. Nagyon izgatottnak látszott.
-Igazából de.-vakarta meg a tarkóját zavartan.-Na de gyere!
-De még nem is regge-nem tudtam befejezni mert Taemin mellettem termet, felkapott a kezébe és,így indult a hátsóajtó felé.
-Taemin lefogsz ejteni!-nevettem a kezében,miközben sikeresen kitornázott velem a karjaiban a hatalmas udvarra.
-Ennyire nem vagyok puhány.-biggyesztette le cukin az ajkait,míg megállt a kert közepén.
-Így olyan aranyos vagy.-simítottam végig nevetve a száján. Taemin is elnevette magát,majd hirtelen váltott komolyba. Letett a kezei közül,de nem lépett el. Ugyan olyan közel álltunk egymáshoz,mint az előbb. Hirtelen Taemin csökkenteni kezdte a távolságot arcaink között. Nem volt ellenemre a dolog és a tudat,hogy ezzel most bajba sodorhatom magunkat sem volt olyan erős,hogy a vágyat mi bennem tombolt el nyugtassa. Akartam őt magamnak. Már csak pár centi volt ajkaink között,így kezemet nyakára vezettem. Már éppen csókolt volna meg mikor nem várt vendégünk érkezett. Vagyis vendégeink.
-MinGi-szaladt oda hozzám régi barátnőm,amíg mi szétrebbentünk.
-Hwe Ji!-öleltem a meg míg  Taemin felé elsuttogtam egy "sajnálom"-ot. Eközben körénk gyűlt a maradék pár csapattag is akiket szintén nagy örömmel ölelgettem végig.-Csak nem ChiHoon pletykálta el,hogy itt vagyunk?-nevettem és Taemin mellé lépdeltem.
-De igen ő volt-nevetett Hwe Ji-De hát nagyon örül,hogy itt vagy!
-És ki a barátod?-lökött oldalba Chan Ho.-Csak nem bepasiztál kicsilány?
-Aj,de lökött vagy! Ő Lee Taemin-mutattam a mellettem álló fiúra.-És Taemin bemutatom az én kis családom. Hwe Ji,Tae Jun és Chan Ho.
-Hali!-pacsizott le a fiúkkal Tae.
-Már most bírom ezt a srácot.-röhögött Tae Jun.
-Miért?-kíváncsiskodott Hwe Ji. Mondjuk ez engem is érdekelt.
-Ismeri a köszönésünket bemutatás nélkül. Plusz összeszedett téged,mint csajt...ügyes srác!-veregette vállba Taemint,aki csak röhögött az őt dicsérő barátunkon. Gyagyások, inkább nem is ellenkezem,felesleges.
-Taemin nem nézzük meg mi is az a meglepi amit ChiHoon hagyott itt nekünk?-néztem rá aranyosan.
-De menjünk.-fogta meg a kezem. Oh várjunk megfogta a kezem?-Nem baj ugye?-súgta mikor már,majd nem a garázs előtt jártunk. Én csak nemlegesen megráztam a fejem,mire Taemin egy puszit nyomott a fejem búbjára.  Kinyitottuk a nagy bejáratú helységet,ami a meglepetésünket rejti. Taemin teljesen kinyitotta az ajtókat,hogy valami fényt kaphassunk a kereséshez. Csak letakart valamit láttunk a garázs hátuljában. Odamentem,majd egy erősebb húzással lelepleztem.
-Ezt nem hiszem el.-kaptam a szám elé a kezem. Két gyönyörű szép motor "pihent" előttünk,csak arra várva,hogy valaki végre beindítsa őket. Taeminre pillantottam,aki teljesen el volt varázsolva a két szépség láttán.-Csak nem te is motor bolond vagy?-kérdeztem a fiút.Már a motorokat vizsgálgatta,akárcsak egy szakértő.
-Igazából,de. De szerintem minden fiú az.-nézett fel rám egy pillanatra. -Nem próbáljuk ki őket?
-Próbáljuk-egyeztem bele. Kitoltuk a mocikat az udvarra,míg a csapat körénk gyűlt.
-Csak nem elmegy az ifjúpár ?-kérdezte Tae Jun.
-Eltaláltad Tae Jun. Megmutatom Taeminnek a környéket. Plusz, kellene pár új ruha is nekünk-húzkodtam a kissé használt pólómat.
-Hát rendben. Jó szórakozást.-ölelt meg minket Hwe Ji.-Este nem jöttök el hozzánk? Bulit szerveztünk és,ha már itt vagytok igazán eljöhetnétek. Nos?
-Taemin?-néztem a fiúra,aki eközben már kihozta a bukósisakokat is kettőnk számára.
-Elmehetünk. Legalább ünnepelünk egy jót.-vigyorgott és egy sisakot a kezembe adott.
-Mondtam én,hogy jó arc a srác.-vágott büszke fejet Tae Jun.
-Akkor este várunk titeket.Sziasztok!-köszönt el Chan Ho. Elköszöntek a többiek is mi pedig a lakásba mentünk bekapni pár falatot. A gyors reggeli után Taeminnel motorra pattantunk.
-Menjek csak utánad?-kérdezte Taemin míg beindította a saját kis szépségét.
-Ahogy mondod- kacsintottam,majd lecsuktam a sisakom tetejét. Nem próbáltam lassan menni,de erre szükség sem volt,hisz Taemin nagyon jól tartotta az ütemet. Erre nem jellemzőek a rendőrök vagy ilyesmik, mivel ez a fővárostól távolabb fekszik. Olyan,mint egy kis elszigetelt falú; erdővel a közelében,tisztások,forgalom kilőve. Egy nyugis hely itt az erdő közelében,viszont ez a kis város közel sem mondható nyugisnak. Ezért is megyünk az én kis kedvelt helyemre. Ha valakinek meg akarom mutatni ezt,akkor az biztos Taemin. Valamiért úgy érzem,hogy ezt vele meg kell osztanom és nem fogom megbánni.
Nem sokkal a helyszíntől álltunk meg a fákkal szegett úton.
-Minden rendben?-nézett rám Taemin és kezét nyújtotta felém.
-Igen.-fogtam meg a kezét.-Minden.

Ez után még egy kicsit mentünk az úton,majd egy mellékútra fordultunk le,hogy eljussunk az én kis helyemre. Nem sokat kellett már mennünk és megérkeztünk. A kis tó vizén gyönyörűen tükröződött a napfény,a körülötte lévő erdőt most is madárcsicsergés járta át. Egyszerűen fantasztikus! 

Levettük magunkról a felesleges felszerelést,majd kézen fogva indultunk a tavacska felé. Igazán romantikus volt. Egymás mellett telepedtünk le a fűvőn,de egymás kezét nem engedtük el egy másodpercre sem. 

-Tetszik?-kérdeztem Taemintől,aki csodálkozva nézte végig az én kis rejtekhelyemet. 

-Nagyon.Tudod nekünk a sok koncert mellett nem jut időnk arra,hogy esetleg ilyen helyeket felfedezzünk. Pedig néha sokkal szívesebben lennék itt elbújva mindenki elől,mint a cégnél a sok elvárásással elhavazva.-nagyon megnyílt előttem,ami engem felettébb boldoggá tett.-Legszívesebben itt lennék egész életemben. De bocsi,hogy csak,így mondom neked a bajaimat,csak tudod,valami azt súgja neked elmondhatom és nem fogom megbánni.

-Örülök,hogy megbízol bennem.-mosolyogtam rá.-És hidd el én is szívesen lennék itt örökre....

-És honnan ismered ezt a helyet?-kíváncsiskodott.

-Tudod nekem nem volt a legfelhőtlenebb a gyermekkorom,de ezt inkább nem ecsetelem.Szóval,ha bármikor szomorú voltam kellett egy hely ahova mehetek,ami messze van mindentől és mindenkitől. És erre esett a választásom. Ezt csak én ismertem. És most már te. -Taemin elmosolyodott,majd közel hajolt hozzám. Azt hittem most az előbb elhalasztott csókot kapom meg,de ehelyett a homlokomra nyomott egy nagy puszit. 

-Köszönöm. De most mesélj magadról!-erősködött. 

-Mire vagy kíváncsi?-fordultam vele teljesen szembe,kezét még mindig összefűzve tartottam az enyémmel.   

-Honnan ismered a Tae Junt és többieket? 

-Már kicsi korom óta velük vagyok. Mivel szüleimet nem ismerem,már fiatalon is ők jelentették nekem a családot. Főleg ChiHoon. Ő olyan,mintha a bátyám lenne. 

-Értem.

-De most te mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok.

-Rendben. Szóval Lee Taemin vagyok. 1993,július 18.-án születtem....

Ezután mindent megtudtunk a másikról; mi a kedvenc színe,kedvenc zenéje,étele minden ilyesmit. A család témát mindegyikőnk kerülte,de főleg én. Próbáltam minél kevesebbet elárulni magamról.

Már késő délutánra járt az idő mikor,úgy döntöttünk ideje menni és készülődni Hwe Ji bulijára. Felpattantunk a motrokra,majd egy fél órás út után vissza is értünk ChiHoon házához. Bent remek illatok áradata fogadott minket.

-Hm ChiHoon mit készítesz?- szippantottam a levegőbe míg a bukósisakokat az előszobai szekrényre tettük. 

-Bolognai spagetti készül leányzó. Ohha,mi ez a kézen fogva menés ?-nézett ránk ChiHoon amíg konyharuháját a vállán dobta át. -Csak nem együtt vagytok?

-Igazából mi sem tudjuk.-válaszoltam kettőnk nevében.-Csak ismerkedünk és,majd meglátjuk. Igaz Taemin?-pillantottam a nálam magasabb fiúra.

-Ahogy mondod-nyomot puszit nevetve a fejem búbjára. 

-Már most teljesen olyanok vagytok,mint egy pár. Én szurkolok nektek. -kacsintott ChiHoon.-Jaj,majdnem elfelejtettem!-csapott a fejére.-Hwe  Ji azt mondta buli lesz nála,nektek pedig ugye nincs ruhátok. Így amíg ti romantikus kiránduláson voltatok, mi elmentünk és vettünk nektek pár ruhát. Ott vannak az szobában. Menjetek és öltözzetek mert másfél óránk van elindulni. -hessegetett minket a konyharuhájával ChiHoon.

-Köszönjük-nevetve mentünk fel a lépcsőn. Először én mentem a fürdőbe,majd Taemin. Mialatt Tae bent volt én kiválasztottam magamnak egy csinosabb szerkót a sok-sok Hwe Ji által vett ruhából. Volt egy-két igen érdekes ruha is. Gyorsan magamra kaptam,majd egy kis sminket is feldobtam magamra. Taemin még mindig nem végzet ezért a hajamnak is neki álltam,így mire Tae kijött én már teljes díszben voltam.

-Ohh.-csak ennyit bökött ki,mikor kilépett a fürdő ajtaján. 

-Így jó leszek?-fordultam körbe,hogy mindenhol alaposan megnézhessen. 

-Tökéletes-jött oda és egy puszit nyomott az arcomra. Taemin 15 perc alatt kiválasztotta a ruháját,fel is vette azt,majd haját belőve állt készen a ma estére.-Mehetünk?-nyújtotta oda a kezét.

-Igen-fűzte össze a ujjainkat és,így indultunk le. ChiHoon a nappaliban várt minket,mivel az ő autójával megyünk Hwe Ji lakásáig.
-Hú,de kicsíptétek magatokat.-csodált meg minket.-Na de most már menjünk mert Hwe pufogni fog,ha elkésünk.
Nem kellett sokat mennünk maximum 10 percet már meg is érkeztünk a bulihelyszínre.
-MinGi!-ölelt meg barátnőm ajtó nyitás után-Gyertek beljebb!-tárta ki az ajtót.
-Ne menj el mellőlem- súgtam Taemin fülébe,aki elképedve nézte a rengeteg bulizó embert.
-Nem is akartam.-mosolygott rám és egy puszit nyomott a fejemre.
Eddig nagyon jó volt minden,Taemint minden barátom megismertem és örömmel is fogadta. A lányok nem mertek rá nyomulni mivel velem volt. Ittunk is egy kicsit,hogy legyen egy kis hangulat,és különben is a fiúk mindenre ittak: a megérkezésünkre,arra,hogy együtt vagyunk Taeminnel,ami igazából nem igaz,de hát ezeknek beszélhet az ember. Még arra is ittunk,hogy Tae Jun fiú. Úgy gondolták ez megünnepelendő dolog. Most is éppen Taemin társaságában táncoltam,mikor ChiHoon jött oda hozzánk.
-Elrabolhatom a partnered egy táncra?-kérdezte Taemint.
-Persze.-mosolygott rá,majd otthagyott minket.
-MinGi baj van.-suttogott.
-Milyen baj? ChiHoon mond már!-szóltam rá kicsit,mivel csak zavartan nézegetett körbe.
-Csak megnéztem nincs-e senki olyan a környéken.-fordult felém.-Seul Mi itt van.
-Tessék?
-Fordulj meg.-bökött ChiHoon a fejével mögém. Megfordultam,de a látvány egyáltalán nem tetszett.
-Szia MinGi. Rég láttalak.