4. Család

MinGi pow:
-Mit keresel itt?-kérdeztem flegmán. Egyáltalán nem volt kedvem kedvesen beszélni hozzá.

-Aj,MinGi milyen vagy. Hát így kell üdvözölni egy barátot?-kérdezte egy gúnyos mosollyal az arcán. 

-Nem vagy a barátom.-közeledtem felé,de ő tartotta a helyét.-Takarodj innen vagy nem állók jót magamért. 

-Pedig szerettem volna egy kicsit bulizni-nézett körbe a lakásban.

-Seul Mi,ne keljen még egyszer szólnom.-léptem oda,és már lendítettem a kezem,mikor ChiHoon lépett mellém.

-Ne feled ki van veled.-súgta a fülembe. Igaza volt,el is felejtettem Taemint. Miatta most nem balhézhatok,több szempontból sem.

-Ohh ChiHoon hát te is itt vagy?-kérdezte nyálasan Seul Mi.-Hogy van YeonJu?

-Te mocskos...-indultam felé,mivel láttam ChiHoont nagyon kiütötte ez a kérdés. Ennek a dögnek semmi sem szent. Már készültem tényleg átrendezni az arcát mikor Hwe Ji jelent meg Tae Jun oldalán. 

-MinGi nyugi. Majd mi elintézzük. Neked most nem szabad balhézni miatta.-hangsúlyozta a "miatta" szót. Tudtam,hogy Taeminre gondolt.

-Hol van most?-kérdeztem,mivel nem akartam,hogy esetleg Seul Mi meglássa őt.

-Chan Ho figyel rá.-súgta oda Tae Jun. 

-Seul Mi,tűnj el a házamból-szólt rá Hwe Ji. 

-Hwe Ji úgy hiá..

-Nem érdekel. Takarodj innen. Most.-mutatott az ajtó felé. 

-Hát rendben,most elmegyek. De MinGi ne feled, nem most láttál utoljára.-ment el mellettem,úgy,hogy vállával pont neki ment az enyémnek. 

-ChiHoon minden rendben ?-fordultam a barátom felé,mikor Seul Mi elhagyta a házat. 

-Hazudnék,ha azt mondanám igen-hajtotta le a fejét. Megöleltem. -Emlékszel arra mikor eltűnt?-súgta a fülembe.

-Igen-öleltem szorosabban.-Soha nem fogom elfelejteni. 

-Akkor nem engedtem,hogy megkeresd. Azt hittem egyedül megbirkózom a feladattal,de nem ment. Esetleg áll még,hogy segítenél?

-Kérned sem kell.-nyomtam egy puszit az arcára. Szegény mióta YeonJu elment nem olyan,mint régen. Bármit megtennék azért,hogy megtaláljam. 

-MinGi-szólított meg egy ismerős hang.

-Taemin.-engedtem el ChiHoont,hogy Taeminhez mehessek.-Minden rendben?

-Igen persze.-mosolygott rám. Valamiért olyan érzésem volt,hogy nem mond igazat,de nem akartam boncolgatni a témát. Ha szeretné,úgyis elmondja. 

-Szeretnél hazamenni?-kérdeztem.

-Csak,ha te is szeretnél.-kulcsolta össze ujjainkat.
-Menjünk.-adtam egy puszit az arcára,mire hálásan elmosolyodott.-ChiHoon nem jössz velünk?-fordultam felé,akit eközben Hwe Ji vett szárnyai alá.
-Nem megy.Ma nálam alszik.-válaszolt helyette Hwe Ji,míg ChiHoon vállát simogatta.
-Rendben,vigyáz rá.-adtam az utasítást. -Sziasztok.-köszöntünk,majd elhagytuk a házat. Hajnali 2-re járhatott az idő,így elég hűvös levegő fogadott minket. Mivel csak tíz percnyire lakunk innen,a séta mellett döntöttünk.  Csendben sétáltunk egymás mellett,mikor Taemin kérdése megtörte azt.
-Mi baja volt ChiHoonnak?
-Hosszú történet-sóhajtottam. Reméltem,hogy nem kell elmondanom neki,mivel ez valamennyire az én múltamhoz is kapcsolódik.
-Ráérek.-mosolygott és kissé megszorította a kezem,de csak annyira,hogy ne fájjon.
-Rendben.-bár nem volt kedvem hozzá,úgy gondoltam még is elmesélem neki múltam egy darabját. Talán,ha apránként tudja meg nem utál meg annyira.- Tudod, a mi kis családunk régen nem csak öt fős volt. Tíz embert tartottunk családtagnak; ChiHoont,Hwe Jit,Tae Junt,Chan Hot, engem és még  öt olyant embert,akit te nem ismersz. Az egyik lány neve Yeon Ju volt. Ő ChiHoon vér szerinti húga. De öt már több,mint 3 éve nem láttuk,mivel egyik napról a másikra eltűnt. ChiHoont pedig,ha néha napján megtámadja a tudat,hogy egy szem húga nincs vele...-nem tudtam befejezni,mert könnyeim utat törtek maguknak. Yeon Ju hiánya,annyira bánt engem is,mint ChiHoont.
-Hey,ne sírj.-állt meg Taemin,mikor észrevette,hogy sírok. Erősen húzott magához és simogatta a buksim.-Ha tudtam volna,hogy ez,így elszomorít inkább befogom.
-S-semmi baj.-szorítottam a pólóját. Olyan jó,hogy van valakim akinek bármit elmondhatok és mellettem van. Hiába ismerem csak pár napja. Az érzéseim felé olyanok,mintha már több éve tartanának. -Taemin?-toltam el magam kissé,hogy a szemébe nézhessek.
-Igen?-szólt,még egy rakoncátlan tincset tűrt el az arcomból.
-Kérlek soha ne hagyj magamra.-kezdtem sírni.-Ígérd meg!
-Megígérem MinGi.-húzott vissza magához és szorosan megölelt. Állát fejemen pihentetve karolt jó pár percig,mikor eltolt magától,és szó nélkül kézen fogva indultunk haza.
Otthon a fürdésig nem szóltunk egymáshoz. Mikor Taemin is végzet esti teendőivel megállt a szoba közepén,majd engem kezdett nézni.
-Melletted aludhatok?-kérdezte egy mosollyal.
-Annak nagyon örülnék.-mosolyodtam el én is,és megemeltem a takaróm. Taemin bekuporodott mellém és jó szorosan ölelt magához. Egymással szemben feküdtünk,így jól láttuk egymás minden kis mozdulatát.
-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg hirtelen komoly hangon.
-Igen,persze.
-Szeretsz engem?-hát ezt a kérdést nem vártam. Bár biztos hülyének néz,majd a válaszom miatt,de nem hazudhatok neki.
-Most biztos ostobának fogsz nézni,de én szeretlek téged.-néztem a gyönyörű szemeibe.-Hiába ismerlek csak pár napja,az érzéseim olyanok,mintha már évek óta tartanának. És biztos vagyok benne,hogy ez nem sima kedvelés. Akkor nem mutattam volna meg a titkos helyem,nem hoztalak volna el,és nem félnék ennyire a tudattól,hogy bármikor elveszíthetlek.-az utolsót volt a  legnehezebb kimondani. Ettől a  dologtól félek a legjobban mióta ismerem.Taemin csak elmosolyodott,és azt hittem most teljesen elrontottam mindent,de nem. Taemin nem utasított vissza.
-Én is szeretlek.-simított végig az arcomon.
-T-tényleg?-kérdeztem vissza,azt hittem rosszul hallok. Az oké,hogy nekem ilyen érdekes érzéseim vannak,de,hogy neki is. Az hihetetlen.
-Jól hallottad.-vigyorgott.-És,ha nem bánod.-hajolt hozzám közel,majd gyengéden megcsókolt. El sem hiszem,hogy pár nap alatt ez,így kialakult köztünk. Ha más mondaná biztos lehülyézném,és azt mondanám "Két nap alatt nem lesz szerelmes az ember!".De,így...teljesen más.
Csókja amilyen gyengéden indított olyan szenvedélyes is lett. Nem nyomult rám vagy ilyesmi,de ebben a csókban teljesen megerősítette előző mondatát. Lihegve váltunk egymástól,bár én szívem szerint folytattam volna még. Csókja édesebb és bódítóbb,mint amire számítottam.
-Akkor mi most együtt vagyunk?-pillantottam rá.
-Szerintem igen. Én legalábbis szeretném.-mosolyodott el.
-Én is.-adtam egy puszit a szájára. -Amúgy nem kerestek a fiúk?-kérdeztem hirtelen.Mióta eljöttünk azóta nem is említettük a srácokat,és mivel szó nélkül jöttünk el,biztos aggodnak Taemin miatt.
-Hú,el is felejtettem a fiúkat.-csapott a fejére,mire én felkuncogtam.-Ne nevess,te veted el az eszem.
-Én? Te forgatod fel az én életem és még én vagyok a hibás?-nevettem tovább,de most már Taemin társaságában.
-Ahogy mondod.-váltottunk egy csókot.-Azt hiszem a srácok ráérnek holnapig.-kezdet újabb csókba. Belemosolyogtam.-És még a csókba is belemosolyogsz?  Jaj,milyen vagy te.-kuncogott édesen.
-Azt hiszem ideje lenne aludnunk. Már igen fáradt az agyacskád.-tettem ujjam a homlokára,és gyengéden meg is löktem.
-Ohh valóban? Szóval szerinted hülye vagyok?
-Te tiszta dinka vagy.-fordultam el tőle nevetve.
-Csak szerelmes.-csókolt bele nyakhajlatomba. Kezem arcára vezettem és fejét lentebb húzva kezdeményeztem most én egy csókot.
-Na aludj szerelmes,mert holnapra meglepim van neked.-kacsintottam,majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Ohh meglepetés? Mit kapok?-kérdezgette,de én nem válaszoltam neki.-MinGi ugye nem aludtál be? MinGi..-persze nem aludtam,de szeretem volna,ha ez a dinka alszik is valamit mert holnap szüksége lesz energiára. Taemin belenyugodott,hogy "elaludtam",így egy puszit nyomott az arcomra,majd mellém feküdt. Körülbelül két perc után már csak az egyenletes szuszogását hallottam. Ezután már nekem is csak pár perc kellett és elaludtam.
Másnap igazán kipihenten ébredtem. Lehet,hogy ez a hazatérés öröme vagy a tudat,hogy Taemin és én egy pár vagyunk adta az erőt,de most igazán hálás vagyok nekik. Egyik kezemmel hátrafelé keresgéltem az én kis dinkám után,de csak hűlt helyét találtam. Gyorsan megfordultam,hátha csak a kezemmel nem találtam,de jól éreztem;Taemin nem volt az ágyban. Úgy,ahogy voltam pizsamában csoszogtam le a nappaliba. Sejtésem nem csalt,az én kis bogaram a konyhában sürgött-forgott éppen. Elég érdekes látvány volt,mivel egyik kezében mobilját tartotta a füléhez,másikban a serpenyőt tartotta,vállán egy konyharuha,és ami a legfurcsább,hogy még a haja hátulja is lisztes volt. Mögé lopakodtam,majd szorosan megöleltem. Nem sok kellett,hogy elejtsen mindent a kezéből.
-Jó reggelt.-adtam egy puszit az arcára.
-Neked is jó reggelt.-mosolygott.
-Kivel beszélsz?-kíváncsiskodtam,még helyet foglaltam a konyhapulton.
-Már senkivel-tette le a telefont.-Anyukámmal beszéltem,hogy hogyan kell palacsintát készíteni. Fogalmam sincs ti nők ezt,hogy csináljátok. Gondoltam,ha már te tegnap megmutattad a kis rejtekhelyed,én is kedveskedem neked.-sétált elém,kezeivel a konyhapulton támaszkodott,engem beszorítva.
-Köszönöm.-mosolyodtam el,mire gyengéden csókolni kezdted. Kezem átfűztem a nyakán,lábaimmal derekát karoltam át. Romantikus pillanatunkat Taemin telefonjának csörgése zavarta meg. Taemin gyorsan a telefonjához sietett és megnézte annak kijelzőjét.-Ki az?
-Onew hyung-húzta a száját.-Felvegyem?
-Hát persze! Szerintem már,így is a haját tépi,hogy nem hívtad.
-Háló?-szólt bele félénken. Komolyan Onew terrorban tartja őket? Olyan,mint egy szigorú,mégis szeleburdi apuci.
-Hangosítsd ki!-adtam az utasítást,mire Tae nyomogatni kezdte a mobilját.
-Most már MinGi is hall.-mondta Taemin és telefonját a pultra tette.
-MinGi?-kérdezett vissza Onew. El is felejtettem,hogy ő még nem tudja a nevem.-Oh most már tudom ki az-azt hiszem leesett neki kirabolta el csapat legfiatalabb tagját.-Mégis hol a francban vagytok?!-kezdett idegesen beszélni Onew.Gyors hangulat váltás.-És Taemin neked minek a telefon? Tudod, ezt a kis szerkentyűt azért találták ki,hogy felvedd,ha hívnak. Vagy esetleg nem láttad a hívásnaplód? Szerinted hülyeségből hívtunk harmincszor?
-Negyvenkilencszer.-köhintett Taemin.
-Te gyagyás.-vágtam kupán nevetve. Ez a dinka még ezt is elvicceli.
-MinGi inkább veled beszélek mert Taemin úgy hallom most hasznavehetetlen.
-Na de...-kezdett hisztibe Taemin,de én egy csókkal elfoglaltam a száját.
-Hey,ti meg mit csináltok?-kérdezte Onew.
-Semmit,semmit.-váltam el a kis lükémtől,aki csak kuncogott.
-Gondolom. Szóval hol vagytok?
-Az egyik barátomnál. Nem kell félnetek vigyázok a kis gyagyásra.-néztem az említettre,aki azóta neki állt az én palacsintámnak. A "gyagyás" szóra felkapta a fejét és kérdőn nézett rám. Azonnal nevetnem kellett.
-Te meg min nevetsz?-kérdezte Onew.
-Taemin.-nevettem még mindig. Egy értelmes mondatott tudtam csak összehozni.-Kilóg a palacsinta a szádból.-mutattam rá,még mindig kacagva. Taemin megette a maradék kis palacsintáját is,majd ő is röhögni kezdett.
-Ti nem vagytok normálisak.-kezdett nevetni Onew is.-Szóval mikor jöttök vissza?
-M-megyünk?-váltottam vissza komolyba. Teljesen lesokkolt,hogy engem is hívnak. Taemin csak elmosolyodott.
-Miért? Te nem szeretnél visszajönni?-jött az újabb kérdés a vonal túlsó végéről.
-Hát én nem tudom...
-De szeretne.-vágott Taemin a szavamba.-Szeretném,ha megismernétek a barátnőm.-mosolygott rám édesen.
-Barátnőd?-lepődött meg Onew.-Hát,ha ez igaz akkor pedig mindenképpen vissza kell jönnöd.-bár nem láttam biztos voltam benne,hogy mosolyog. Örülök,hogy nem támadott le azért amiért Tae barátnője lettem.
-Köszönöm.-hajtottam le a fejem elpirultan.
-Szóval akkor mikor jöttök vissza?
-Szerintem a hétvégén.-válaszoltam.Most,hogy Seul Mi itt van jobb,ha Taemin minél messzebb van innen.
-Rendben várunk titeket haza. Sziasztok.
-Szia!-köszöntünk el,majd leraktuk a telefont.
-Nem is mondtad,hogy már a hétvégén visszamegyünk.-jött oda hozzám Taemin.
-Eddig még azt sem tudtam,hogy én visszamegyek-e.-nevettem fel.-De jobb lesz,így nekünk. Hidd el.-mosolyogtam rá, és végig simítottam arca élén.
-Nos, akkor mi lesz a meglepim?-kérdezte csillogó szemekkel. Olyan,mint egy kis gyerek.
-Miután megettem a finom reggelim.-pillantottam az ételre.-Vagyis amit hagytál belőle-kuncogtam még át fűztem kezeimet a nyaka körül.-Elmegyünk felöltözni,és utána megtudod mi az.Rendben ?-adtam egy puszit a szájára.
-Rendben.
Viszonylag nyugiban sikerült elfogyasztani a reggelinket. Vagyis hát amennyire ez egy túlméretezett gyerek mellett lehetséges. Miután befejeztük az evést a szobába vonultunk,majd mindkettőnk egy-egy kényelmes,utcai ruhát öltött magára. Az öltözködés befejezte után kéz a kézben mentünk a napaliba,hogy a cipőnket is felvehessük,majd útnak indulhassunk.
-Indulhatunk?-kérdeztem Taemint.
-Veled, bárhová.-adott egy puszit az arcomra.Mosolyogva léptünk ki az ajtón,de nem mentünk sokáig,mivel a ház előtt meg is álltunk. -Itt kapom a meglepetést?-pillantott rám Taemin egy vigyorral.
-Nem te butus. Csak ide jön értünk a taxi.-dőltem ki kissé,hogy megnézhessem érkezik-e már a várt jármű. Szerencsénkre egy,maximum két perc várakozás után meg is érkezett a fekete autó.
-Ide rendelt valaki taxit?-nézett ki az autóból Chan Ho.-Szálljatok be vagy elkésünk.-utasított minket,mi pedig gyors ütemben pattantunk be a hátsóülésre.
-Mikor hívott fel téged?-kérdezte Taemin a sofőrünket.
-Nem hívott. Már tegnap egyeztettünk a mai napról.-kuncogott Chan Ho. -És akkor a megbeszélt helyre?-pillantott rám a visszapillantóban.
-Igen,kérlek.
-Igenis.-fordult vissza,majd gyorsabb ütemben indult a célunk felé. Körülbelül egy órás autókázás után meg is érkeztünk meglepetésem színhelyére.Leparkoltunk a kis kertes ház előtt,mely már most tele volt élettel.
-MinGi-kiabálta valaki a nevem mikor még az autóból sem szálltam ki.  Gyorsan kipattantam,de amint megfordultam valaki már szorosan ölelt magához.
-Megfulladok-nevettem,amennyire csak maradék levegőm engedte.
-Bocsánat.-vált el tőlem,kipirultan.
-Shin Hye?-néztem a lányra.-Uram Isten,el sem hiszem,hogy látlak!-öletem most én magamhoz.
-Most én nem kapok levegőt.-nevetett a kezeim között.
-Te jó ég. Komolyan milyen csinos lettél.-forgattam meg.
-Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.-nézett végig rajtam.
-Lányok nem akarom megzavarni a bájcsevejt,de szegény Taemin el van veszve.-mutatott Chan Ho a zavartan álló fiúra.
-Ő kicsoda ?-kérdezte Shin Hye.
-Bent elmondom.-mosolyogtam rá,és Taemin felé indultam.-Meg vagy?-fogtam meg a kezét.
-Igen.-nézett rám.-Kivettem a táskáinkat.
-Köszönöm.De most már menjünk be. Néhányan meg akarnak ismerni.

Taemin pow:
MinGi kezét fogva mentem be a hatalmas kertes házba. Bent ismerős arcok fogadtak,egy-két kivétellel.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk Hwe Ji,és mindkettőnket megölelt. Én lepacsiztam a srácokkal,majd a két,számomra ismeretlen személy felé fordultam.
-Taemin.-nézett rám MinGi-Beszeretném mutatni a család maradék pár tagját.-mosolygott édesen.Imádom ezt a mosolyt.-Ő Shin Hye.-mutatott a nála alacsonyabb leányzóra,aki aranyosan vigyorgott előttünk. Biztos ő is ilyen energiabomba,mint MinGi.
-Szia!-ugrott elém Shin Hye,majd szorosan magához ölelt.
-A fiú pedig Dae Ho-irányította figyelmemet a lányról a kissé ijedten álló fiúra. Teljesen olyan volt,mint aki megijedt valamitől.
-Szia.-nyújtotta végül a kezét.-Lee Taemin?-ejtette ki a nevem,úgy mintha reménykedne benne,hogy nemleges választ kap.
-Igen az vagyok-ráztam meg a kezét. Miért olyan ismerős nekem? A srác arcára félelem ült ki egy pillanatra,de szinte azonnal kapcsolt és visszaváltott a mosolygós srácra.
-Vigyáz a mi kis Angyalunkra.-súgta nekem,mivel időközben mindenki elszéledt mellőlünk. Még MinGi is a barátnőivel beszélgetett.
-Vigyázzak?-kérdeztem vissza. Olyan titokzatos volt. Biztos vagyok benne,hogy tud valamit amit én nem,de kapcsolódik MinGihez. És ez különösen zavart.
-Bizony. Tudod sokan szeretnék,hogy egy angyal vigyázzon rájuk.-mosolyodott el fél oldalasan.-Talán egy ideig meg is kapják ezt a különleges lehetőséget,de mikor eljön az ördög.......Husssss.Vége.
-Nem értelek.
-Majd idővel-kacsintott. Már kérdeztem volna megint,de MinGi ugrált mellém.
-Dae Ho ugye nem untattad semmivel sem ?-kérdezte a szerelmem-jaj,de jó ezt mondani-,míg egy puszit nyomott az arcomra.
-Dehogy.-nevetett a fiú.
-Szerencséd.-nevetett a barátnőm.-Gyere Taemin megmutatom a szobánkat.-ugrált még mindig MinGi és maga után rángatott a lépcsőn. Még hátra tudtam pillantani,így elkapva Dae Ho ijedt mégis fenyegető pillantását.
-Ne feled.-formálta felém a szavakat.
Bár nem értettem még ezt a rejtvényt,biztos voltam benne,hogy nagy szerepe lesz az életemben.Nem vagyok biztos az érzésben de,valami azt súgja MinGinek is vannak még számomra titkai. Ebben az előző beszélgetés is megerősített. És a tegnapi parti is ez mellett áll. Az a lány sokat tud MinGi életéről. Beszélnem kell vele......