1.Sikátor

Taemin pow:

Hajnali három.

Már egy jó pár órája ebben a bárban vagyunk a fiúkkal. Ünneplés céljából jöttünk le,ugyanis holnap kezdődik a két hetes szabadságunk ami az eddigi hajtás után nagyon jól jön. Én mégis egyedül üldögélek. Már kellő alkoholt döntöttem magamba ahhoz,hogy jól érezzem magam és már elég sok lány is megkörnyékezett-aminek más helyzetben nagyon örülnék-,most valahogy még sincs hangulatom ezekhez. Több órányi unatkozás után végül a hazamenetel mellett döntöttem. Felültem az asztalom tetejére,hogy innen nézzek körbe hátha meglátom valamelyik SHINee tagot,mivel nem akarok csak úgy szó nélkül lelépni. Szerencsémre két perc keresgélés után sikeresen kiböktem a bárpultot támasztó Onewet,aki már nem tűnt a legjózanabbnak. Gyors leugrottam ,majd poharam maradék tartalmát is eltüntetve indultam el. Jobbnak láttam,ha kikerülöm az épület közepén táncolókat,hisz közöttük átjutni lehetetlen küldetés. Amíg jó nagy ívben elhagytam az őrjöngő tömeget,észrevettem drága csapattársam,akinek figyelmét most két, igen szemrevaló csaj kötötte le. Hát igen,Jonghyun tudja,hogy érezze jól magát.

-Mi újság Tae? Miért nem bulizol ?-szólított meg barátom egy levegőszünete alatt.

-Most nincs kedvem hozzá. Onew hyunghoz indultam,hogy szóljak visszamegyek a lakásba-válaszoltam egyszerűen,majd indultam is tovább. 

-Várj!-kiáltott Jong mire ismét felé fordultam.-Én is veled megyek. Szerintem is elég lapos ez a buli-röhögött,majd odafordult a két lányhoz és egy-egy búcsúcsók után már mellettem is termet.

-Úgy látom a barátnőid nagyon csalódottak a hiányod miatt-röhögtem fel,míg fejemmel a két említett felé böktem akik azóta már más szájában kotorásztak.

-Egészségükre-csatlakozott Jong is a jó kedvembe. Körülbelül öt perc után el is jutottunk eredeti úti célomhoz. Onew már nem tűnt a leghasználhatóbbnak így inkább rövidre próbáltam fogni a beszélgetést. Hosszú monológból úgy sem jutna el semmi a tudatáig.

-Hyung- kocoktattam meg a vállát,hogy legalább azt tudja merről jön a hang és ki beszél hozzá.

-Áhh Taemin-ah! Valami baj van ?

-Nem nincs semmi baj. Csak azért jöttem,hogy szóljak Jonghyunnal hazamegyünk. Kicsit unalmas ez a buli-nevettem kínomban,hátha ezzel is hozzá segítem magunkat a minél előbbi szabadulásra.

-Rendben menjetek,de vigyázatok magatokra!-figyelmeztet. Egy bólintással adtam tudtára,hogy megértettem amit mond. Csodálom hyungot amiért nem túl józan állapotában is így figyel ránk. Végül is, nem hiába választották Őt erre a pozícióra. Közben intettem Jongnak,majd együtt indultunk ki. Nyár elejéhez képest kicsit hűvös volt,így összébb húztam magamon a fekete dzsekimet,majd kezemet zsebre vágva siettem Jonghyun után,mert Ő ezalatt elég gyors tempóban már hazafelé sétálgatott. Talán négy utcányira van ide a lakás,ezért ilyenkor sosem hívunk taxit. Meg amúgy is,egy kis séta nem árt nekünk sem. Egész úton beszélgetünk Jonggal,szinte be sem állt a szánk. Mondjuk a témáink többségét inkább két lány között tudnám elképzelni egy pizsiparti keretein belül. Most is éppen a hyungom magyaráz a legújabb,érdekes témánkról.

-De most komolyan,miért vesz fel egy lány olyan cipőt amiben nem tud járni ?-érdeklődött mintha ez az „élet nagy kérdései” közé tartozna.

-Fogalmam sincs. Sosem értettem ebben a nőket.-vontam meg a vállam. Azt hittem itt megszakad ez a témánk,de úgy néz ki a barátom nagyon kiszeretné fejteni a véleményét. Vagy talán túl sokat van a nővérével és már érdekli is ez a téma? Remélem csak az elfogyasztott italnak tudható be.

-A buliban is az egyik csaj,majdnem pofára esett. Ha nem fogom meg szerintem simán lefejelte volna az aszt..-nem tudta befejezni mert hirtelen egy szokatlan hang csapta meg a fülünket. Mintha.......valaki sírna. Tőlünk körülbelül fél méterre egy sikátor volt. Összenéztünk,majd egy bólintással egymás tudtára adtuk,hogy oda most be kell néznünk mert valószínű,hogy a hangforrás ott van. Ahogy közeledtünk a „cél” felé egyre hangosabb volt a sírás. Már a sikátor elejénél voltunk mikor sikerült elcsípnünk egy kis beszélgetést ami onnan szűrődött ki.

-Remélem ebből tanultál Te idióta liba!-kiabált egy férfi.

-Dögölj meg!-a következő egy elhaló női hang. A nőt bántották volna? Ütés csattanása volt a következő mire a bent lévő lány egy sikolyt engedett ki magából.

-Remélem meghalsz, drága angyal- ejtette ki gúnyosan az utolsó két szót a férfi,majd egy rövid nevetés kíséretében kiindult eddigi helyéről. Négy fekete ruhás alak haladt el mellettünk és nem sokkal később még egy is kijött,de ő fiatalabbnak tűnt mint az előzőek. Mind az öt látott minket,mégsem fordítottak ránk figyelmet csak autójukba beszállva, elhajtottak.

-Menjünk be-mondta Jjong,miután tiszta lett a terep.

-Biztos be kellene nekünk oda menni ?-kérdeztem,hisz voltak kétségeim a dologgal szemben.

-Ha akarsz hazamehetsz,de én bemegyek!-zárta le a beszélgetést,majd bement a sikátorba. Nem féltem,de aggódtam mit láthatunk odabent. Végül is beadtam a derekam és hyungom után mentem,aki már elégé bent járt. Fény hiányában telefonjaink segítségét kértük,hogy az esetleges akadályokat elkerüljük. Már egy ideje mentünk befele mikor már úgy gondoltam itt nem lesz semmi. De akkor miért volt bent az a négy férfi ? Már éppen nyitottam volna a szám mikor Jonghyun hirtelen földre térdelt és kezével valamit az ölébe húzott. Pontosabban inkább valakit.

-Taemin gyere ide gyorsan!-szólt mire én azonnal odarohantam. Követem a példáját és én is letérdeltem mellé. Amit láttam nem mindennapi volt; egy gyönyörű szép lány feküdt előttünk teljesen összetörve. Szája felrepedt,arcát és testét sebek és foltok borították,ruhája itt-ott szakadt volt,mégis volt egyfajta vonzereje ami még így is varázslatossá tette. -Taemin azonnal kórházba kell vinnünk.- zökkentett ki barátom a gondolatmenetemből és már vette volna fel a lányt mikor az hirtelen megfogta a kezét ennek megakadályozásában.

-Neh...kérlek-suttogta szinte alig halhatóan.-Ne vigyetek kórházba.

-Ne ellenkezz be kell vinnünk! Mit csináljunk akkor,ha nem vihetünk oda?-kérdezte Jong teljesen nyugodt hangon.

-Semmit-lehelte a leányzó,majd feje oldalra bicsaklott.

-Csak elájult-alapította meg Bling Bling miközben a kiscsajt a karjaiba vette és felállt vele.

-Mi a terved hyung?- érdeklődtem,hiszen fogalmam sem volt most mit akar csinálni.

-Szerinted ? Haza visszük-nézett a kezében fekvőre.

-És Onewék? Mit fognak hozzá szólni ?-komolyan aggódtam,mivel a többi tag egy kutyát is alig enged be a lakás be nemhogy egy vadidegen lányt.

-Nem érdekel. Nem fogom itt hagyni!-igaza volt. Nem hagyhatjuk itt. Biccentettem,majd mellé lépdeltem. Ránéztem a kezében lévő,törékeny kis személyre és egy dologban már teljesen biztos voltam: Ez az angyal külsejű lány,ma éjjeltől teljesen felfordítja az életünk.