5. Romantikus pillanatok

MinGi pow:
Taemint sikerült felráncigálnom az emeletre,így megmutathattam neki a mi kis "birodalmunkat".  Szegény nem kicsit lepődött meg.
-E-ez a miénk?-habogott. Megértem,mikor nekem mondták én is meglepődtem rajta.
-Igen.Ezek a hülyék azt gondolták,hogy,így kedveskedhetnek nekünk. Tudod...,hogy azt csináljuk.-próbáltam rávezetni Taemint,hogy inkább ő mondja ki,mint én.Elég zavarba ejtő ez,így.
-Mármint,hogy feküdjünk le egymással?-kérdezte a fiú még a szőrös kis szíves párnát visszadobta a vörös-fehér színű ágyneművel borított ágyra. Én csak zavartan bólogatni kezdtem. Ez elég kínos helyzet,tekintve,hogy alig ismerjük egymást és még kereken egy napja sem vagyunk együtt. Teljesen rákszínű fejem elrejtése érdekében inkább megfordultam,hogy Taemin csak a hátammal szemezhessen.-Most zavarban vagy?-kuncogott.
-Én? Dehogy. Miből gondolod?
-ÁÁ nem is tudom.-nevetett még mindig,majd hirtelen szorosan ölelt magához.-Talán kipróbálhatnánk.-suttogott a fülembe erotikusan.
-Ha így fogsz csinálni-fordultam vele szembe,és egy puszit adtam a szájára.-Jó úton haladsz.-nyomtam még egy puszit ajkaira ezt viszont el is mélyítettem. Taemin kezeivel derekamon cikázott fel és le,míg én tarkóját simogattam. Nyelveink heves csatát vívtak,miközben az ágy felé lépkedtünk. Mikor a lábaimnak megálljt parancsolt az ágyszéle,Taemin gyengéden az ágyra lökött.
-Nhem kellene most csih...csinálni.-lihegtem el gyorsan a levegőszünetünk alatt.Nem is gondoltam volna,hogy  Taemin ilyen vad is tud lenni.
-Miért te nem szeretnéd?-kérdezte,és felemelkedett rólam,így térdelő pozícióba került felettem.-Én sajnálom.
-Mit sajnálsz?
-Ezt az egészet.Nem is akartad,de én rád másztam és sajná....
-Akarlak.
-Tényleg?
-Szerinted,kedves Lee Taemin,itt feküdnék alattad egy habos,szívecskékkel teli szobában,ha nem akarnálak?-kérdeztem,míg a pólójánál fogva vissza nem húztam magamra.-Szeretlek te maki-mosolyodtam el,majd egy csókot nyomtam kívánatos ajkaira .Minnie belemosolygott a kis puszimba,kezeit pedig felfedező útra indította. Először csak a pólóm aljával játszadozott,majd egy gyors mozdulattal meg is szabadított tőle. Nekem sem kellett mondani,kérés nélkül kaptam le Tae felsőjét,majd a szoba túlsó végére dobtam.Végig simítottam kidolgozott felsőtestén és szemeimmel is jó párszor átvizsgáltam.Mikor egy kicsit huzamosabb ideig bámultam Taemin kuncogni kezdett.
-Csak nem tetszik?-kérdezte egy kaján vigyorral a képén.
-Hm..először meg kell vizsgálnom.-húztam én is vigyorra ajkaimat.Lelöktem magamról a mit sem sejtő fiút,majd rámásztam és az ölében helyezkedtem el.-Nos,Lee Taemin úr,most megvizsgálom.-kacsintottam.
-De doktornő?-kapcsolódott be Taemin is a szerepjátékba.-Ugye élvezni fogom?-nézett ijedten.
-Természetesen Uram.-hajoltam le hozzá és egy szenvedélyes csókba invitáltam.Elszakadtam tőle,majd puszikkal kezdetem ellepni először csak az arcát,majd,így haladtam egyre lentebb a nyakáig.Néhány helyen foltokkal tarkítottam,puszikat néha kisebb harapások váltották fel.Tudtam,hogy jól csinálom,mivel Taemin elégedetten sóhajtozott alattam. Miután itt eleget kényeztettem,csókjaimmal áttértem a hasára,hogy ott is "megvizsgálhassam". Míg én tevékenykedtem Taemin sem tétlenkedett;szorgosan cikázott kezével a testemen. Fenekembe egyszer-kétszer bele is markolt. Mikor ajkaimmal már nadrágja szélénél jártam Minnie fordított az álláson,így most ő irányíthatott.
-Ha nem bánja doktornő.-vigyorgott édesen,majd a melleimet kezdte csókolgatni. Mivel melltartómat akadályozó tényezőnek tartotta,a csatjával kezdett szórakozni,hogy minél előbb eltüntesse azt.
-Ez a vacak. -morgolódott édesen. Van olyan férfi aki ezekkel a fránya melltartókapcsokkal  nem szenved meg?
-Segítsek?-kérdeztem tőle kuncogva. Szegénynek nagyon nem ment.
-Felülnél az ölembe? Talán akkor sikerülne.-tovább kacagtam,de teljesítettem kérését,így kényelmesen elhelyezkedtem az ölében. És ekkor megéreztem,hogy a kis Minnie is türelmetlen már. Taemin tovább szórakozott a csatokkal.
-Na végre!-kiáltott mikor végre sikerült kikapcsolni.-Azt hiszem bevezetjük a melltartó nélküli öltözködést-vigyorgott és a zavaró ruhadarabért nyúlt,hogy végre végleg eltüntesse azt.
-MinGi,Taemin mi lemegyünk a partra nem jöt...
-Tae Jun!-kiáltottam a fiúra,míg Taemin karjai között próbáltam minél többet elrejteni magamból.
-Tae Jun mi van veled-jött be Chan Ho is a szobába. Mikor meglátott minket,ahogy Taemin ölében csücsülök perverz vigyora húzta a száját,majd tágra nyílt szemekkel nézet.
-Az élő pornóról nem volt szó.-szólt oda Taemin is.
-Fiúk kimennétek?-kértem őket.Nekik is fantasztikus az időzítésük.
-Öhmm igen.-araszolgattak kifelé,de nem fordultak meg, végig minket néztek.Mikor végre elhagyták a szobát gyorsan kapcsoltam vissza Taemin nagy ellenséget,majd ledőltem az ágyba.
-Ezt nem hiszem.-takartam el a szemem.-Imádom a fiúkat.
-Mindegy,hagyjad.-feküdt mellém Taemin is.-Majd bepótoljuk.-kezdte simogatni a hasam.
-Remélem.-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára.
Miután túltettük magunkat az elmaradt együttléten,visszavettük a ruháinkat,majd a nappaliba mentünk,hogy megkeressük a többieket. Hwe Ji és Shin Hye a konyhában munkálkodott,míg a fiúk valami meccs féleséget néztek.
-Taemin gyere ide!-kiabált a szerelmemnek Tae Jun.
-Menj csak.-adtam egy puszit az arcára,majd elengedtem a kezét,így a srácokhoz mehetett.Én a lányokhoz sétáltam a konyhába.
-Hallottuk a kis akciótokat.-kuncogott Hwe Ji-Ti aztán nem bírtok magatokkal. De kérjük a beszámolót. Meddig mentetek el? És milyen volt?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát  ameddig mentünk-pillantottam Taeminre.-Nagyon jó-pirultam bele. A lányok csak hangos kacagásban törtek ki,amire a fiúk is odakapták a fejüket.-De nem jutottunk sokáig,mivel az a két hülye pont egy nem jó alkalmat választott a bejövetelre.
-Miért mit csináltatok?-kíváncsiskodott Shin Hye.
-Pont a melltartó került le.-vörösödtem el teljesen.
-Jaj milyen kis piszkok vagytok-nevetett Hwe Ji amibe mi is csatlakoztunk.
-Na mi téma lányok?-csapódtak oda a fiúk is. Taemin mögém állt és szorosan ölelt,míg fejét a vállamon pihentette.
-Semmi olyan amiről nektek tudnotok kellene.-csapta vállba Tae Junt Hwe Ji.
-Olyan kis édesek vagytok együtt-olvadozott Shin Hye.Minnie csak kuncogott,majd egy puszit nyomott meztelen nyakamra.
-Hát az előbb a szobában nem használtam volna rájuk a édes jelzőt.-röhögött Chan Ho.
-Hülyék-röhögtünk együtt. -És láthatunk egy csókot a kis szerelmespártól?-vigyorgott Tae Jun.
-Taemin?-néztem a fiúra.
-Kérned sem kell.-nevetett és megadta a kívánt csókomat.Mindenki,még a fiúk is tapsoltak és fütyültek. Miután elváltunk még egy puszit kaptam a számra,majd újra ölelő karjai közé fogadott.
-Szóval kis szerelmesek,hova menjünk ma?-nézett ránk Chan Ho.
-Miért minket kérdeztek?-mosolyogtam Taeminre,aki szórakozás képen csikizni kezdett. Csak néha nyúlt az érzékeny részre,de olyankor mindig nevettem és ugrottam egy kicsit.
-Hát,ha már elrontottuk a délutáni szexe....-nem tudta befejezni mert Hwe Ji egy kézen csapással jelezte,hogy ez nem a legmegfelelőbb szó.-Akarom mondani romantikus pillanatot,döntsetek ti.
-Mi lenne,ha csinálnánk a kis párnak egy romantikus estét?-nézett körbe Shin Hye.-Mondjuk holnap este találkozhatnának megint addig nem,és holnap eltölthetnének egy csöpögős kis estét. Nélkületek.-nézett a két fiúra.
-Nekem tetszik az ötlet.-lelkendezett Hwe Ji-Fiúk?
-Mi is benne vagyunk.-válaszoltak egyszerre.
-Akkor MinGi te most velünk jössz,Taemin te pedig a  fiúkkal.-adta az utasítást Shin Hye. -Srácok,ha lehet Taemin holnap egy darabban legyen itt.
-Értettük.-tisztelegtek a fiúk,majd Minnie felé fordultak.-Gyere haver, kicsípünk téged.-kacsintott Tae Jun.
-A mi véleményünk nem érdekel senkit?-néztem zavartan a családtagokra.
-Öhmmm...Nem-kaptuk az egyöntetű választ.Remek. Kíváncsi leszek mit hoznak ki ebből.
-Hát rendben.
-Nos köszönjetek el egymástól szerelmesek mert csak holnap látjátok egymást újra. -mondta Hwe Ji. Taemin felé fordultam.
-Vigyáz magadra.-simítottam végig az arcán.
-Nyugi.-adott egy puszit a homlokomra.-Vigyázni fogok. De te is. Nem szeretnélek megint összekaparni valahonnan.
-Nem fogsz.-kuncogtam,majd egy csókot váltottunk. Még egy szoros ölelés.-Szeretlek.-engedtem el.
-Én is téged.-adott egy puszit a homlokomra és a fiúk után sietett,akik már az ajtóban várták. Még intett egyet,majd el is tűnt.
-Szóval mi a terv?-fordultam a lányok felé.
-Megyünk vásásrolni.!-kiáltottak fel egyszerre.

4. Család

MinGi pow:
-Mit keresel itt?-kérdeztem flegmán. Egyáltalán nem volt kedvem kedvesen beszélni hozzá.

-Aj,MinGi milyen vagy. Hát így kell üdvözölni egy barátot?-kérdezte egy gúnyos mosollyal az arcán. 

-Nem vagy a barátom.-közeledtem felé,de ő tartotta a helyét.-Takarodj innen vagy nem állók jót magamért. 

-Pedig szerettem volna egy kicsit bulizni-nézett körbe a lakásban.

-Seul Mi,ne keljen még egyszer szólnom.-léptem oda,és már lendítettem a kezem,mikor ChiHoon lépett mellém.

-Ne feled ki van veled.-súgta a fülembe. Igaza volt,el is felejtettem Taemint. Miatta most nem balhézhatok,több szempontból sem.

-Ohh ChiHoon hát te is itt vagy?-kérdezte nyálasan Seul Mi.-Hogy van YeonJu?

-Te mocskos...-indultam felé,mivel láttam ChiHoont nagyon kiütötte ez a kérdés. Ennek a dögnek semmi sem szent. Már készültem tényleg átrendezni az arcát mikor Hwe Ji jelent meg Tae Jun oldalán. 

-MinGi nyugi. Majd mi elintézzük. Neked most nem szabad balhézni miatta.-hangsúlyozta a "miatta" szót. Tudtam,hogy Taeminre gondolt.

-Hol van most?-kérdeztem,mivel nem akartam,hogy esetleg Seul Mi meglássa őt.

-Chan Ho figyel rá.-súgta oda Tae Jun. 

-Seul Mi,tűnj el a házamból-szólt rá Hwe Ji. 

-Hwe Ji úgy hiá..

-Nem érdekel. Takarodj innen. Most.-mutatott az ajtó felé. 

-Hát rendben,most elmegyek. De MinGi ne feled, nem most láttál utoljára.-ment el mellettem,úgy,hogy vállával pont neki ment az enyémnek. 

-ChiHoon minden rendben ?-fordultam a barátom felé,mikor Seul Mi elhagyta a házat. 

-Hazudnék,ha azt mondanám igen-hajtotta le a fejét. Megöleltem. -Emlékszel arra mikor eltűnt?-súgta a fülembe.

-Igen-öleltem szorosabban.-Soha nem fogom elfelejteni. 

-Akkor nem engedtem,hogy megkeresd. Azt hittem egyedül megbirkózom a feladattal,de nem ment. Esetleg áll még,hogy segítenél?

-Kérned sem kell.-nyomtam egy puszit az arcára. Szegény mióta YeonJu elment nem olyan,mint régen. Bármit megtennék azért,hogy megtaláljam. 

-MinGi-szólított meg egy ismerős hang.

-Taemin.-engedtem el ChiHoont,hogy Taeminhez mehessek.-Minden rendben?

-Igen persze.-mosolygott rám. Valamiért olyan érzésem volt,hogy nem mond igazat,de nem akartam boncolgatni a témát. Ha szeretné,úgyis elmondja. 

-Szeretnél hazamenni?-kérdeztem.

-Csak,ha te is szeretnél.-kulcsolta össze ujjainkat.
-Menjünk.-adtam egy puszit az arcára,mire hálásan elmosolyodott.-ChiHoon nem jössz velünk?-fordultam felé,akit eközben Hwe Ji vett szárnyai alá.
-Nem megy.Ma nálam alszik.-válaszolt helyette Hwe Ji,míg ChiHoon vállát simogatta.
-Rendben,vigyáz rá.-adtam az utasítást. -Sziasztok.-köszöntünk,majd elhagytuk a házat. Hajnali 2-re járhatott az idő,így elég hűvös levegő fogadott minket. Mivel csak tíz percnyire lakunk innen,a séta mellett döntöttünk.  Csendben sétáltunk egymás mellett,mikor Taemin kérdése megtörte azt.
-Mi baja volt ChiHoonnak?
-Hosszú történet-sóhajtottam. Reméltem,hogy nem kell elmondanom neki,mivel ez valamennyire az én múltamhoz is kapcsolódik.
-Ráérek.-mosolygott és kissé megszorította a kezem,de csak annyira,hogy ne fájjon.
-Rendben.-bár nem volt kedvem hozzá,úgy gondoltam még is elmesélem neki múltam egy darabját. Talán,ha apránként tudja meg nem utál meg annyira.- Tudod, a mi kis családunk régen nem csak öt fős volt. Tíz embert tartottunk családtagnak; ChiHoont,Hwe Jit,Tae Junt,Chan Hot, engem és még  öt olyant embert,akit te nem ismersz. Az egyik lány neve Yeon Ju volt. Ő ChiHoon vér szerinti húga. De öt már több,mint 3 éve nem láttuk,mivel egyik napról a másikra eltűnt. ChiHoont pedig,ha néha napján megtámadja a tudat,hogy egy szem húga nincs vele...-nem tudtam befejezni,mert könnyeim utat törtek maguknak. Yeon Ju hiánya,annyira bánt engem is,mint ChiHoont.
-Hey,ne sírj.-állt meg Taemin,mikor észrevette,hogy sírok. Erősen húzott magához és simogatta a buksim.-Ha tudtam volna,hogy ez,így elszomorít inkább befogom.
-S-semmi baj.-szorítottam a pólóját. Olyan jó,hogy van valakim akinek bármit elmondhatok és mellettem van. Hiába ismerem csak pár napja. Az érzéseim felé olyanok,mintha már több éve tartanának. -Taemin?-toltam el magam kissé,hogy a szemébe nézhessek.
-Igen?-szólt,még egy rakoncátlan tincset tűrt el az arcomból.
-Kérlek soha ne hagyj magamra.-kezdtem sírni.-Ígérd meg!
-Megígérem MinGi.-húzott vissza magához és szorosan megölelt. Állát fejemen pihentetve karolt jó pár percig,mikor eltolt magától,és szó nélkül kézen fogva indultunk haza.
Otthon a fürdésig nem szóltunk egymáshoz. Mikor Taemin is végzet esti teendőivel megállt a szoba közepén,majd engem kezdett nézni.
-Melletted aludhatok?-kérdezte egy mosollyal.
-Annak nagyon örülnék.-mosolyodtam el én is,és megemeltem a takaróm. Taemin bekuporodott mellém és jó szorosan ölelt magához. Egymással szemben feküdtünk,így jól láttuk egymás minden kis mozdulatát.
-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg hirtelen komoly hangon.
-Igen,persze.
-Szeretsz engem?-hát ezt a kérdést nem vártam. Bár biztos hülyének néz,majd a válaszom miatt,de nem hazudhatok neki.
-Most biztos ostobának fogsz nézni,de én szeretlek téged.-néztem a gyönyörű szemeibe.-Hiába ismerlek csak pár napja,az érzéseim olyanok,mintha már évek óta tartanának. És biztos vagyok benne,hogy ez nem sima kedvelés. Akkor nem mutattam volna meg a titkos helyem,nem hoztalak volna el,és nem félnék ennyire a tudattól,hogy bármikor elveszíthetlek.-az utolsót volt a  legnehezebb kimondani. Ettől a  dologtól félek a legjobban mióta ismerem.Taemin csak elmosolyodott,és azt hittem most teljesen elrontottam mindent,de nem. Taemin nem utasított vissza.
-Én is szeretlek.-simított végig az arcomon.
-T-tényleg?-kérdeztem vissza,azt hittem rosszul hallok. Az oké,hogy nekem ilyen érdekes érzéseim vannak,de,hogy neki is. Az hihetetlen.
-Jól hallottad.-vigyorgott.-És,ha nem bánod.-hajolt hozzám közel,majd gyengéden megcsókolt. El sem hiszem,hogy pár nap alatt ez,így kialakult köztünk. Ha más mondaná biztos lehülyézném,és azt mondanám "Két nap alatt nem lesz szerelmes az ember!".De,így...teljesen más.
Csókja amilyen gyengéden indított olyan szenvedélyes is lett. Nem nyomult rám vagy ilyesmi,de ebben a csókban teljesen megerősítette előző mondatát. Lihegve váltunk egymástól,bár én szívem szerint folytattam volna még. Csókja édesebb és bódítóbb,mint amire számítottam.
-Akkor mi most együtt vagyunk?-pillantottam rá.
-Szerintem igen. Én legalábbis szeretném.-mosolyodott el.
-Én is.-adtam egy puszit a szájára. -Amúgy nem kerestek a fiúk?-kérdeztem hirtelen.Mióta eljöttünk azóta nem is említettük a srácokat,és mivel szó nélkül jöttünk el,biztos aggodnak Taemin miatt.
-Hú,el is felejtettem a fiúkat.-csapott a fejére,mire én felkuncogtam.-Ne nevess,te veted el az eszem.
-Én? Te forgatod fel az én életem és még én vagyok a hibás?-nevettem tovább,de most már Taemin társaságában.
-Ahogy mondod.-váltottunk egy csókot.-Azt hiszem a srácok ráérnek holnapig.-kezdet újabb csókba. Belemosolyogtam.-És még a csókba is belemosolyogsz?  Jaj,milyen vagy te.-kuncogott édesen.
-Azt hiszem ideje lenne aludnunk. Már igen fáradt az agyacskád.-tettem ujjam a homlokára,és gyengéden meg is löktem.
-Ohh valóban? Szóval szerinted hülye vagyok?
-Te tiszta dinka vagy.-fordultam el tőle nevetve.
-Csak szerelmes.-csókolt bele nyakhajlatomba. Kezem arcára vezettem és fejét lentebb húzva kezdeményeztem most én egy csókot.
-Na aludj szerelmes,mert holnapra meglepim van neked.-kacsintottam,majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Ohh meglepetés? Mit kapok?-kérdezgette,de én nem válaszoltam neki.-MinGi ugye nem aludtál be? MinGi..-persze nem aludtam,de szeretem volna,ha ez a dinka alszik is valamit mert holnap szüksége lesz energiára. Taemin belenyugodott,hogy "elaludtam",így egy puszit nyomott az arcomra,majd mellém feküdt. Körülbelül két perc után már csak az egyenletes szuszogását hallottam. Ezután már nekem is csak pár perc kellett és elaludtam.
Másnap igazán kipihenten ébredtem. Lehet,hogy ez a hazatérés öröme vagy a tudat,hogy Taemin és én egy pár vagyunk adta az erőt,de most igazán hálás vagyok nekik. Egyik kezemmel hátrafelé keresgéltem az én kis dinkám után,de csak hűlt helyét találtam. Gyorsan megfordultam,hátha csak a kezemmel nem találtam,de jól éreztem;Taemin nem volt az ágyban. Úgy,ahogy voltam pizsamában csoszogtam le a nappaliba. Sejtésem nem csalt,az én kis bogaram a konyhában sürgött-forgott éppen. Elég érdekes látvány volt,mivel egyik kezében mobilját tartotta a füléhez,másikban a serpenyőt tartotta,vállán egy konyharuha,és ami a legfurcsább,hogy még a haja hátulja is lisztes volt. Mögé lopakodtam,majd szorosan megöleltem. Nem sok kellett,hogy elejtsen mindent a kezéből.
-Jó reggelt.-adtam egy puszit az arcára.
-Neked is jó reggelt.-mosolygott.
-Kivel beszélsz?-kíváncsiskodtam,még helyet foglaltam a konyhapulton.
-Már senkivel-tette le a telefont.-Anyukámmal beszéltem,hogy hogyan kell palacsintát készíteni. Fogalmam sincs ti nők ezt,hogy csináljátok. Gondoltam,ha már te tegnap megmutattad a kis rejtekhelyed,én is kedveskedem neked.-sétált elém,kezeivel a konyhapulton támaszkodott,engem beszorítva.
-Köszönöm.-mosolyodtam el,mire gyengéden csókolni kezdted. Kezem átfűztem a nyakán,lábaimmal derekát karoltam át. Romantikus pillanatunkat Taemin telefonjának csörgése zavarta meg. Taemin gyorsan a telefonjához sietett és megnézte annak kijelzőjét.-Ki az?
-Onew hyung-húzta a száját.-Felvegyem?
-Hát persze! Szerintem már,így is a haját tépi,hogy nem hívtad.
-Háló?-szólt bele félénken. Komolyan Onew terrorban tartja őket? Olyan,mint egy szigorú,mégis szeleburdi apuci.
-Hangosítsd ki!-adtam az utasítást,mire Tae nyomogatni kezdte a mobilját.
-Most már MinGi is hall.-mondta Taemin és telefonját a pultra tette.
-MinGi?-kérdezett vissza Onew. El is felejtettem,hogy ő még nem tudja a nevem.-Oh most már tudom ki az-azt hiszem leesett neki kirabolta el csapat legfiatalabb tagját.-Mégis hol a francban vagytok?!-kezdett idegesen beszélni Onew.Gyors hangulat váltás.-És Taemin neked minek a telefon? Tudod, ezt a kis szerkentyűt azért találták ki,hogy felvedd,ha hívnak. Vagy esetleg nem láttad a hívásnaplód? Szerinted hülyeségből hívtunk harmincszor?
-Negyvenkilencszer.-köhintett Taemin.
-Te gyagyás.-vágtam kupán nevetve. Ez a dinka még ezt is elvicceli.
-MinGi inkább veled beszélek mert Taemin úgy hallom most hasznavehetetlen.
-Na de...-kezdett hisztibe Taemin,de én egy csókkal elfoglaltam a száját.
-Hey,ti meg mit csináltok?-kérdezte Onew.
-Semmit,semmit.-váltam el a kis lükémtől,aki csak kuncogott.
-Gondolom. Szóval hol vagytok?
-Az egyik barátomnál. Nem kell félnetek vigyázok a kis gyagyásra.-néztem az említettre,aki azóta neki állt az én palacsintámnak. A "gyagyás" szóra felkapta a fejét és kérdőn nézett rám. Azonnal nevetnem kellett.
-Te meg min nevetsz?-kérdezte Onew.
-Taemin.-nevettem még mindig. Egy értelmes mondatott tudtam csak összehozni.-Kilóg a palacsinta a szádból.-mutattam rá,még mindig kacagva. Taemin megette a maradék kis palacsintáját is,majd ő is röhögni kezdett.
-Ti nem vagytok normálisak.-kezdett nevetni Onew is.-Szóval mikor jöttök vissza?
-M-megyünk?-váltottam vissza komolyba. Teljesen lesokkolt,hogy engem is hívnak. Taemin csak elmosolyodott.
-Miért? Te nem szeretnél visszajönni?-jött az újabb kérdés a vonal túlsó végéről.
-Hát én nem tudom...
-De szeretne.-vágott Taemin a szavamba.-Szeretném,ha megismernétek a barátnőm.-mosolygott rám édesen.
-Barátnőd?-lepődött meg Onew.-Hát,ha ez igaz akkor pedig mindenképpen vissza kell jönnöd.-bár nem láttam biztos voltam benne,hogy mosolyog. Örülök,hogy nem támadott le azért amiért Tae barátnője lettem.
-Köszönöm.-hajtottam le a fejem elpirultan.
-Szóval akkor mikor jöttök vissza?
-Szerintem a hétvégén.-válaszoltam.Most,hogy Seul Mi itt van jobb,ha Taemin minél messzebb van innen.
-Rendben várunk titeket haza. Sziasztok.
-Szia!-köszöntünk el,majd leraktuk a telefont.
-Nem is mondtad,hogy már a hétvégén visszamegyünk.-jött oda hozzám Taemin.
-Eddig még azt sem tudtam,hogy én visszamegyek-e.-nevettem fel.-De jobb lesz,így nekünk. Hidd el.-mosolyogtam rá, és végig simítottam arca élén.
-Nos, akkor mi lesz a meglepim?-kérdezte csillogó szemekkel. Olyan,mint egy kis gyerek.
-Miután megettem a finom reggelim.-pillantottam az ételre.-Vagyis amit hagytál belőle-kuncogtam még át fűztem kezeimet a nyaka körül.-Elmegyünk felöltözni,és utána megtudod mi az.Rendben ?-adtam egy puszit a szájára.
-Rendben.
Viszonylag nyugiban sikerült elfogyasztani a reggelinket. Vagyis hát amennyire ez egy túlméretezett gyerek mellett lehetséges. Miután befejeztük az evést a szobába vonultunk,majd mindkettőnk egy-egy kényelmes,utcai ruhát öltött magára. Az öltözködés befejezte után kéz a kézben mentünk a napaliba,hogy a cipőnket is felvehessük,majd útnak indulhassunk.
-Indulhatunk?-kérdeztem Taemint.
-Veled, bárhová.-adott egy puszit az arcomra.Mosolyogva léptünk ki az ajtón,de nem mentünk sokáig,mivel a ház előtt meg is álltunk. -Itt kapom a meglepetést?-pillantott rám Taemin egy vigyorral.
-Nem te butus. Csak ide jön értünk a taxi.-dőltem ki kissé,hogy megnézhessem érkezik-e már a várt jármű. Szerencsénkre egy,maximum két perc várakozás után meg is érkezett a fekete autó.
-Ide rendelt valaki taxit?-nézett ki az autóból Chan Ho.-Szálljatok be vagy elkésünk.-utasított minket,mi pedig gyors ütemben pattantunk be a hátsóülésre.
-Mikor hívott fel téged?-kérdezte Taemin a sofőrünket.
-Nem hívott. Már tegnap egyeztettünk a mai napról.-kuncogott Chan Ho. -És akkor a megbeszélt helyre?-pillantott rám a visszapillantóban.
-Igen,kérlek.
-Igenis.-fordult vissza,majd gyorsabb ütemben indult a célunk felé. Körülbelül egy órás autókázás után meg is érkeztünk meglepetésem színhelyére.Leparkoltunk a kis kertes ház előtt,mely már most tele volt élettel.
-MinGi-kiabálta valaki a nevem mikor még az autóból sem szálltam ki.  Gyorsan kipattantam,de amint megfordultam valaki már szorosan ölelt magához.
-Megfulladok-nevettem,amennyire csak maradék levegőm engedte.
-Bocsánat.-vált el tőlem,kipirultan.
-Shin Hye?-néztem a lányra.-Uram Isten,el sem hiszem,hogy látlak!-öletem most én magamhoz.
-Most én nem kapok levegőt.-nevetett a kezeim között.
-Te jó ég. Komolyan milyen csinos lettél.-forgattam meg.
-Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.-nézett végig rajtam.
-Lányok nem akarom megzavarni a bájcsevejt,de szegény Taemin el van veszve.-mutatott Chan Ho a zavartan álló fiúra.
-Ő kicsoda ?-kérdezte Shin Hye.
-Bent elmondom.-mosolyogtam rá,és Taemin felé indultam.-Meg vagy?-fogtam meg a kezét.
-Igen.-nézett rám.-Kivettem a táskáinkat.
-Köszönöm.De most már menjünk be. Néhányan meg akarnak ismerni.

Taemin pow:
MinGi kezét fogva mentem be a hatalmas kertes házba. Bent ismerős arcok fogadtak,egy-két kivétellel.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk Hwe Ji,és mindkettőnket megölelt. Én lepacsiztam a srácokkal,majd a két,számomra ismeretlen személy felé fordultam.
-Taemin.-nézett rám MinGi-Beszeretném mutatni a család maradék pár tagját.-mosolygott édesen.Imádom ezt a mosolyt.-Ő Shin Hye.-mutatott a nála alacsonyabb leányzóra,aki aranyosan vigyorgott előttünk. Biztos ő is ilyen energiabomba,mint MinGi.
-Szia!-ugrott elém Shin Hye,majd szorosan magához ölelt.
-A fiú pedig Dae Ho-irányította figyelmemet a lányról a kissé ijedten álló fiúra. Teljesen olyan volt,mint aki megijedt valamitől.
-Szia.-nyújtotta végül a kezét.-Lee Taemin?-ejtette ki a nevem,úgy mintha reménykedne benne,hogy nemleges választ kap.
-Igen az vagyok-ráztam meg a kezét. Miért olyan ismerős nekem? A srác arcára félelem ült ki egy pillanatra,de szinte azonnal kapcsolt és visszaváltott a mosolygós srácra.
-Vigyáz a mi kis Angyalunkra.-súgta nekem,mivel időközben mindenki elszéledt mellőlünk. Még MinGi is a barátnőivel beszélgetett.
-Vigyázzak?-kérdeztem vissza. Olyan titokzatos volt. Biztos vagyok benne,hogy tud valamit amit én nem,de kapcsolódik MinGihez. És ez különösen zavart.
-Bizony. Tudod sokan szeretnék,hogy egy angyal vigyázzon rájuk.-mosolyodott el fél oldalasan.-Talán egy ideig meg is kapják ezt a különleges lehetőséget,de mikor eljön az ördög.......Husssss.Vége.
-Nem értelek.
-Majd idővel-kacsintott. Már kérdeztem volna megint,de MinGi ugrált mellém.
-Dae Ho ugye nem untattad semmivel sem ?-kérdezte a szerelmem-jaj,de jó ezt mondani-,míg egy puszit nyomott az arcomra.
-Dehogy.-nevetett a fiú.
-Szerencséd.-nevetett a barátnőm.-Gyere Taemin megmutatom a szobánkat.-ugrált még mindig MinGi és maga után rángatott a lépcsőn. Még hátra tudtam pillantani,így elkapva Dae Ho ijedt mégis fenyegető pillantását.
-Ne feled.-formálta felém a szavakat.
Bár nem értettem még ezt a rejtvényt,biztos voltam benne,hogy nagy szerepe lesz az életemben.Nem vagyok biztos az érzésben de,valami azt súgja MinGinek is vannak még számomra titkai. Ebben az előző beszélgetés is megerősített. És a tegnapi parti is ez mellett áll. Az a lány sokat tud MinGi életéről. Beszélnem kell vele......  

3. Régi ismerősök hada

MinGi pow:

-Nyaralni?-nézett rám kíváncsian Taemin egy kacagás közben.
-Jóóó,nem nyaralni megyünk inkább.....öhm-nem találtam a megfelelő szót és ezt Taemin is észrevette,hisz vigyora egyre nagyobb lett helyes arcán.-Megvan!-csettintettem,majd kihúzva magam el is árultam.-Piknik.
-Most komolyan?-vihogott az előttem álló már,majdnem megfulladva,ami egy kicsit bántott ezért elfordultam tőle. Tényleg egy kicsit béna nevet választottam,de akkor is. Ez gonosz volt. Kezemet a mellkasom előtt szorosan átfűztem és fel is fújtam az arcom ezzel is kimutatva mérges hangulatom. -Most megsértődtél? MinGi válaszolj.-természetesen nem válaszoltam neki,inkább csak hagytam had próbálkozzon.-Kérlek ne haragudj rám.-kezdett cuki hangon könyörgésbe.
-Ha nem fogok haragudni rád mit kapok? - szóltam hozzá,de még mindig a hátammal kellett szemeznie. Kuncogott,majd közel sétált hozzám és szorosan megölelt.
-Amit csak akarsz.-suttogott a fülembe amitől nem kicsit rázott ki a hideg. Még soha nem volt hozzám senki ilyen közel. Furcsa érzésem támadt ettől az öleléstől,mely nem volt rossz,csodálatos volt. Vagyis lenne,ha nem ilyen lenne a helyzet. Nekem ezt nem szabad. Tartoztatnom kell magam és különben nem is ismerem,hogy lehetnék belé....szerelmes? - Minden rendben?-fordított maga felé Taemin.
-Igen persze.-bújtam ki az öleléséből,mire ő csalódottan nézett rám. Egy percig csak egymást néztük,majd ő törte meg a csendet.
-Khm. Akkor hova is megyünk először?-kérdezte amíg az előttünk álló házat vizsgálgatta.
-Először ide be.-mutattam az épületre.-Itt lakik egy nagyon jó ismerősöm akivel nagyon szeretnék már találkozni.
-Értem-mosolyodott el Taemin,ami az én számat is felfelé görbítette.
-Na gyere!-nevettem el magam,majd kézen fogtam és az ajtóig húztam. Kopogni kezdtem a nagy fa bejáraton,hogy az én egy szem báratom meghallja az érkezésünk. Hallottunk egy 'megyek!'-et,majd nem sokkal később a kómás barátom nyitott ajtót.
-MinGi? -nézett rám tágra nyílt szemekkel.-Kwon MinGi?-kérdezte vidáman mire én csak hevesen bólogattam.-Uram Isten! El sem hiszem,hogy látlak.!-kapott fel,hogy a levegőben megpörgessen.-Mi járatban erre felé? Mesélj már! És ki a barátod? - nézett kíváncsian a bamba Taeminre.
-Szia ChiHoon!-öleltem meg.-Nem lehetne inkább bent beszélgetni?-nevettem zavartan.
-Jaj,de persze! Gyertek beljebb!-tárta ki előttünk az ajtót. Miután mind a ketten bejöttünk ChiHoon becsukta az ajtót,majd intett,hogy kövessük. Taeminnel helyett foglaltunk a nappali kanapéján amíg a barátom a szembe lévő fotelen helyezkedett el.-Szóval mi járatban erre leányzó? Hallottam mi volt a múltkor és hát komolyan elgondolkodtam rajta láthatlak-e még-komolyodott el a végére.-De,ahogy látom téged nem lehet eltenni az útból - kacarászott amibe én is bekapcsolódtam. Taemintől csak egy kíváncsi pillantást kaptam.
-Hát igen. De ez most nem a legjobb téma.-utaltam a mellettem üllő fiúra.
-Áh értem. És kihez is van szerencsém?-fordult Tae felé a barátom.
-Lee Taemin-mutatkozott be mire ChiHoon kisebb sokkot kapott.
-Lee ChiHoon.-rázta meg Taemin kezét mikor végre visszatért közénk. - A SHINee tagja vagy igaz ?
-Igen az vagyok. - válaszolt Tae mire ChiHoon feje felett megjelent az kis lámpa jelezve,hogy mindent ért.
-Értem.-pillantott rám szúrósan régi barátom,mire azonnal lehajtottam a fejem. Tudtam,ezért még kapni fogok.- Gondolom nincs hol lennetek igaz ?
-Hát nincs.
-Akkor legyetek a vendégeim.Ebben nagy házban egyedül úgysem tudok mit kezdeni magammal.-nevetett ChiHoon amibe Taemin és én is csatlakoztunk.-Gyertek, megmutatom a szobátok!-állt fel,majd a lépcső felé igyekezett mi pedig készségesen követtük. -Egy szobában szeretnétek lenni vagy külön?-nézett ránk egy perverz vigyorral ChiHoon. Még le is égett,komolyan nem változik.
-Egy szobában-válaszolt Taemin mire nekem tányér méretű lett a szemem.-Persze csak,ha nincs ellenedre-tette hozzá egy gyönyörű Taemin mosollyal.
-N-nem. Lehetünk egyben-pirultam bele kissé,ami nem jellemző rám.
-Ohha Taemin te tudsz valamit! Régóta ismerem MinGit,de elpirulni még nem láttam!-lelkendezett a barátom. Taemin csak boldogan kacarászott,amitől majdnem padlót fogtam. Mikor lettem én ilyen kis tinilányos ?
-Oké ChiHoon befoghatod!-szóltam rá mielőtt kiteregeti a kis titkaim.
-Én el is megyek lefeküdni-ásított a végére Taemin. Biztos nagyon elfáradt,hisz nincs hozzá szokva az ilyen éjszakai utakhoz.
-Menj csak-mosolyogtam rá.-Jóéjt!- biccentett egyet és becsukva maga után az ajtót hagyott magunkra. -Beszélnünk kell igaz?-néztem félve a barátomra.
-Ezt eltaláltad.Na gyere!-utasított és elindult lefelé. Én csak lehajtott fejjel követtem,hisz tudtam nagy leszidás van készülőben. Visszatértünk a nappaliba,de most egymás mellet ültünk. Félve pillantottam a barátomra.-Megmagyaráznád ezt?
-Mégis mit?
-Ne tedd a hülyét kérlek.Miért vagy mellette? Hisz tudod mit szántak neki. Nem mented meg azzal,hogy mellette vagy,hisz te is csoda,hogy még élsz. Ha ez a nagy főnök fülébe jut neked vé..
-Nem fogja megtudni.
-Miért vagy ennyire biztos magadban ?
-Nem vagyok-húztam félmosolyra a szám.-De nem hagyom,hogy bármi baja is essen. Nem érdekel sem a főnök sem a kis talpnyalói. Megfogom védeni még,ha az életembe is kerül.
-Legyen a döntésed szerint.-egyezett bele ChiHoon. Szerettem ezért. Soha nem erősködött ellenem,ha valamiben ilyen elszánt voltam. Csak mellettem állt, mint egy igazi barát- Mennyit tud rólad?
-Semmit.És ez így jó. Nem lenne mellettem,ha tudná a múltam.
-Lehetséges. De most menj aludni. Biztosa fáradt vagy-húzott fel a díványról ChiHoon. Megöleltem,hisz sokat köszönhetem neki.Szinte olyan volt,mint egy testvér.-Remélem tudod,hogy én mindenben veled vagyok.
-Igen,tudom és köszönöm. Sehol nem lennék nélküled. -ezután elbúcsúztunk,majd a szobámba vonultam ahol Taemin békésen szunyókált. Nem akartam felkelteni ezért nagyon halkan mentem az ágyához. Óvatosan végig simítottam az arcán és egy puszit nyomtam a homlokára.-Meg foglak védeni az életem árán is. Még,ha nem engeded akkor is. -még egy jó éjt puszit adtam neki,de ezúttal a pofijára. Visszamentem a saját ágyamhoz,amibe belebújva két perc után már mélyen aludtam.

Nyugodtan nyitogattam a szemeimet. A napsugarak már boldogan ragyogták be az egész szobát,mely meg is adta a reggeli jó hangulatom. Miután sikerült megszoknom az erős fényt,elgémberedett végtagjaimat kezdtem kinyújtóztatni. Vagyis csak szerettem volna,ha két kéz meg nem akadályozna ebben. A két mancs a hasamon pihent és szorosan húzott annak tulajdonosához. Volt egy sejtésem ki az,de a kíváncsiság nem hagyott ezért óvatosan megfordultam,hogy szembe találjam magam a tulajjal. Taemin békésen szunyókált,arcán egy aranyos mosollyal. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek,így kezemet kiküzdöttem a takaró alól és megsimogattam a kis angyalom arcát. Nem akartam felkelteni,de muszáj volt cirógatnom selymes bőrét. Néha kezemmel átsiklottam a dús hajába és azt is bőszen szántottam végig.
Nem tudom mennyi ideig simogattam Taemin mikor arra jutottam ideje lenne felkelni és végre békén hagyni. Óvatosan bontogatni kezdtem magamról az ölelő kezeket,de azok csak egyre szorosabban húztak vissza.
-Miért akarsz elmenni?-dünnyögött csukott szemmel Tae.
-Te mióta vagy fent?-kérdeztem, amíg visszadőltem eddigi helyemre.
-Azóta mióta elkezdtél simogatni.
-Bocsánat nem akartalak felkelteni. É-én...tényleg nem szerettelek volna-teljesen zavarban voltam és már fordultam is,hogy gyors elhagyjam a szobát,ám Taemin erős kezei ezt egyáltalán nem így gondolták. Izmos karjaival ismét magához húzott, menekülési utat nem hagyva nekem. -Kérlek engedj...
-Nem foglak. Nem ébresztettél fel.
-De hát ak..
-Már fent voltam mikor te keltél. És igazából én keltettelek fel téged.-vigyorgott zavartan.De édes.-Szóval ne  magadat hibáztasd. Rendben ?
-Rendben-mosolyodtam el én is.
-Amúgy ilyen szép reggelem még nem volt-tűrt ki egy tincset az arcomból a fülem mögé. Zavartan hajtottam le a fejem,de azt a mosolyt még akarattal sem lehetett levakarni az arcomról.-Terveztél valamit a mai napra?-kíváncsiskodott.
-Hát igazából nem nagyon van ötletem.-vallottam be és újra azt a gyönyörű szempárt kezdtem vizsgálgatni.-Inkább mond meg te mit csináljunk,ha már elrángattalak ide.
-Rendben. Mit szólnál,ha egy közös reggeli után elmennénk körülnézni itt a környéken? És közben mesélhetnél magadról egy kicsit.-simított végig az arcomon. Komolyan olyanok voltunk,mint egy szerelmes pár. Mondjuk, cseppet sem volt ellenemre a dolog.
-Csak ha te is mesélsz magadról-üzleteltem vele,mire csak aranyosan felkacagott.
-Természetesen.
Ezután kikeltünk az ágyból,majd egymás után a fürdőbe indultunk,hogy rendbe szedjük magunkat. Mivel mindkettőnkön a tegnapi ruhánk volt, arra jutottunk,hogy egy közeli boltban feltöltjük a készleteinket. Viszonylag gyorsan elkészültünk a reggeli dolgainkkal. Együtt mentünk le a nappaliba,ahol csak nagy csend fogadott minket. Taemin az étkezőasztalhoz sétált és egy kis lapot emelt le róla.
-ChiHoon írta.-mutatta felém a lapocskát.-Felolvassam ?-kérdezte mire én csak bólogattam,így Tae bele is kezdett a levélbe. -Jó reggel álomszuszékok! Sajnos nekem közbe jött pár dolog,így a reggelt egyedül kell töltenetek.Ennivaló van a hűtőben,de ha esetleg ez nem felel meg a második fiókban van egy kis pénz. Érezzétek jól magatokat és,ha lehet a ház maradjon egyben. ChiHoon.
-Ennyi?
-Ja nem,még van itt valami a hátulján is. -nevetett zavartan Taemin és olvasni kezdett.-Utóirat: MinGi, hátul a garázsban van egy kis meglepetés a számotokra. Megőriztem neked.
Fogalmam sem volt még is mi az amit megőrizhetett nekem,viszont kíváncsiságom hajtott,de,ahogy láttam Taemin is ezen gondolkodott.-Nem nézzük meg mi az ?
-Csak nem vagy kíváncsi ?-néztem rá aranyosan. Nagyon izgatottnak látszott.
-Igazából de.-vakarta meg a tarkóját zavartan.-Na de gyere!
-De még nem is regge-nem tudtam befejezni mert Taemin mellettem termet, felkapott a kezébe és,így indult a hátsóajtó felé.
-Taemin lefogsz ejteni!-nevettem a kezében,miközben sikeresen kitornázott velem a karjaiban a hatalmas udvarra.
-Ennyire nem vagyok puhány.-biggyesztette le cukin az ajkait,míg megállt a kert közepén.
-Így olyan aranyos vagy.-simítottam végig nevetve a száján. Taemin is elnevette magát,majd hirtelen váltott komolyba. Letett a kezei közül,de nem lépett el. Ugyan olyan közel álltunk egymáshoz,mint az előbb. Hirtelen Taemin csökkenteni kezdte a távolságot arcaink között. Nem volt ellenemre a dolog és a tudat,hogy ezzel most bajba sodorhatom magunkat sem volt olyan erős,hogy a vágyat mi bennem tombolt el nyugtassa. Akartam őt magamnak. Már csak pár centi volt ajkaink között,így kezemet nyakára vezettem. Már éppen csókolt volna meg mikor nem várt vendégünk érkezett. Vagyis vendégeink.
-MinGi-szaladt oda hozzám régi barátnőm,amíg mi szétrebbentünk.
-Hwe Ji!-öleltem a meg míg  Taemin felé elsuttogtam egy "sajnálom"-ot. Eközben körénk gyűlt a maradék pár csapattag is akiket szintén nagy örömmel ölelgettem végig.-Csak nem ChiHoon pletykálta el,hogy itt vagyunk?-nevettem és Taemin mellé lépdeltem.
-De igen ő volt-nevetett Hwe Ji-De hát nagyon örül,hogy itt vagy!
-És ki a barátod?-lökött oldalba Chan Ho.-Csak nem bepasiztál kicsilány?
-Aj,de lökött vagy! Ő Lee Taemin-mutattam a mellettem álló fiúra.-És Taemin bemutatom az én kis családom. Hwe Ji,Tae Jun és Chan Ho.
-Hali!-pacsizott le a fiúkkal Tae.
-Már most bírom ezt a srácot.-röhögött Tae Jun.
-Miért?-kíváncsiskodott Hwe Ji. Mondjuk ez engem is érdekelt.
-Ismeri a köszönésünket bemutatás nélkül. Plusz összeszedett téged,mint csajt...ügyes srác!-veregette vállba Taemint,aki csak röhögött az őt dicsérő barátunkon. Gyagyások, inkább nem is ellenkezem,felesleges.
-Taemin nem nézzük meg mi is az a meglepi amit ChiHoon hagyott itt nekünk?-néztem rá aranyosan.
-De menjünk.-fogta meg a kezem. Oh várjunk megfogta a kezem?-Nem baj ugye?-súgta mikor már,majd nem a garázs előtt jártunk. Én csak nemlegesen megráztam a fejem,mire Taemin egy puszit nyomott a fejem búbjára.  Kinyitottuk a nagy bejáratú helységet,ami a meglepetésünket rejti. Taemin teljesen kinyitotta az ajtókat,hogy valami fényt kaphassunk a kereséshez. Csak letakart valamit láttunk a garázs hátuljában. Odamentem,majd egy erősebb húzással lelepleztem.
-Ezt nem hiszem el.-kaptam a szám elé a kezem. Két gyönyörű szép motor "pihent" előttünk,csak arra várva,hogy valaki végre beindítsa őket. Taeminre pillantottam,aki teljesen el volt varázsolva a két szépség láttán.-Csak nem te is motor bolond vagy?-kérdeztem a fiút.Már a motorokat vizsgálgatta,akárcsak egy szakértő.
-Igazából,de. De szerintem minden fiú az.-nézett fel rám egy pillanatra. -Nem próbáljuk ki őket?
-Próbáljuk-egyeztem bele. Kitoltuk a mocikat az udvarra,míg a csapat körénk gyűlt.
-Csak nem elmegy az ifjúpár ?-kérdezte Tae Jun.
-Eltaláltad Tae Jun. Megmutatom Taeminnek a környéket. Plusz, kellene pár új ruha is nekünk-húzkodtam a kissé használt pólómat.
-Hát rendben. Jó szórakozást.-ölelt meg minket Hwe Ji.-Este nem jöttök el hozzánk? Bulit szerveztünk és,ha már itt vagytok igazán eljöhetnétek. Nos?
-Taemin?-néztem a fiúra,aki eközben már kihozta a bukósisakokat is kettőnk számára.
-Elmehetünk. Legalább ünnepelünk egy jót.-vigyorgott és egy sisakot a kezembe adott.
-Mondtam én,hogy jó arc a srác.-vágott büszke fejet Tae Jun.
-Akkor este várunk titeket.Sziasztok!-köszönt el Chan Ho. Elköszöntek a többiek is mi pedig a lakásba mentünk bekapni pár falatot. A gyors reggeli után Taeminnel motorra pattantunk.
-Menjek csak utánad?-kérdezte Taemin míg beindította a saját kis szépségét.
-Ahogy mondod- kacsintottam,majd lecsuktam a sisakom tetejét. Nem próbáltam lassan menni,de erre szükség sem volt,hisz Taemin nagyon jól tartotta az ütemet. Erre nem jellemzőek a rendőrök vagy ilyesmik, mivel ez a fővárostól távolabb fekszik. Olyan,mint egy kis elszigetelt falú; erdővel a közelében,tisztások,forgalom kilőve. Egy nyugis hely itt az erdő közelében,viszont ez a kis város közel sem mondható nyugisnak. Ezért is megyünk az én kis kedvelt helyemre. Ha valakinek meg akarom mutatni ezt,akkor az biztos Taemin. Valamiért úgy érzem,hogy ezt vele meg kell osztanom és nem fogom megbánni.
Nem sokkal a helyszíntől álltunk meg a fákkal szegett úton.
-Minden rendben?-nézett rám Taemin és kezét nyújtotta felém.
-Igen.-fogtam meg a kezét.-Minden.

Ez után még egy kicsit mentünk az úton,majd egy mellékútra fordultunk le,hogy eljussunk az én kis helyemre. Nem sokat kellett már mennünk és megérkeztünk. A kis tó vizén gyönyörűen tükröződött a napfény,a körülötte lévő erdőt most is madárcsicsergés járta át. Egyszerűen fantasztikus! 

Levettük magunkról a felesleges felszerelést,majd kézen fogva indultunk a tavacska felé. Igazán romantikus volt. Egymás mellett telepedtünk le a fűvőn,de egymás kezét nem engedtük el egy másodpercre sem. 

-Tetszik?-kérdeztem Taemintől,aki csodálkozva nézte végig az én kis rejtekhelyemet. 

-Nagyon.Tudod nekünk a sok koncert mellett nem jut időnk arra,hogy esetleg ilyen helyeket felfedezzünk. Pedig néha sokkal szívesebben lennék itt elbújva mindenki elől,mint a cégnél a sok elvárásással elhavazva.-nagyon megnyílt előttem,ami engem felettébb boldoggá tett.-Legszívesebben itt lennék egész életemben. De bocsi,hogy csak,így mondom neked a bajaimat,csak tudod,valami azt súgja neked elmondhatom és nem fogom megbánni.

-Örülök,hogy megbízol bennem.-mosolyogtam rá.-És hidd el én is szívesen lennék itt örökre....

-És honnan ismered ezt a helyet?-kíváncsiskodott.

-Tudod nekem nem volt a legfelhőtlenebb a gyermekkorom,de ezt inkább nem ecsetelem.Szóval,ha bármikor szomorú voltam kellett egy hely ahova mehetek,ami messze van mindentől és mindenkitől. És erre esett a választásom. Ezt csak én ismertem. És most már te. -Taemin elmosolyodott,majd közel hajolt hozzám. Azt hittem most az előbb elhalasztott csókot kapom meg,de ehelyett a homlokomra nyomott egy nagy puszit. 

-Köszönöm. De most mesélj magadról!-erősködött. 

-Mire vagy kíváncsi?-fordultam vele teljesen szembe,kezét még mindig összefűzve tartottam az enyémmel.   

-Honnan ismered a Tae Junt és többieket? 

-Már kicsi korom óta velük vagyok. Mivel szüleimet nem ismerem,már fiatalon is ők jelentették nekem a családot. Főleg ChiHoon. Ő olyan,mintha a bátyám lenne. 

-Értem.

-De most te mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok.

-Rendben. Szóval Lee Taemin vagyok. 1993,július 18.-án születtem....

Ezután mindent megtudtunk a másikról; mi a kedvenc színe,kedvenc zenéje,étele minden ilyesmit. A család témát mindegyikőnk kerülte,de főleg én. Próbáltam minél kevesebbet elárulni magamról.

Már késő délutánra járt az idő mikor,úgy döntöttünk ideje menni és készülődni Hwe Ji bulijára. Felpattantunk a motrokra,majd egy fél órás út után vissza is értünk ChiHoon házához. Bent remek illatok áradata fogadott minket.

-Hm ChiHoon mit készítesz?- szippantottam a levegőbe míg a bukósisakokat az előszobai szekrényre tettük. 

-Bolognai spagetti készül leányzó. Ohha,mi ez a kézen fogva menés ?-nézett ránk ChiHoon amíg konyharuháját a vállán dobta át. -Csak nem együtt vagytok?

-Igazából mi sem tudjuk.-válaszoltam kettőnk nevében.-Csak ismerkedünk és,majd meglátjuk. Igaz Taemin?-pillantottam a nálam magasabb fiúra.

-Ahogy mondod-nyomot puszit nevetve a fejem búbjára. 

-Már most teljesen olyanok vagytok,mint egy pár. Én szurkolok nektek. -kacsintott ChiHoon.-Jaj,majdnem elfelejtettem!-csapott a fejére.-Hwe  Ji azt mondta buli lesz nála,nektek pedig ugye nincs ruhátok. Így amíg ti romantikus kiránduláson voltatok, mi elmentünk és vettünk nektek pár ruhát. Ott vannak az szobában. Menjetek és öltözzetek mert másfél óránk van elindulni. -hessegetett minket a konyharuhájával ChiHoon.

-Köszönjük-nevetve mentünk fel a lépcsőn. Először én mentem a fürdőbe,majd Taemin. Mialatt Tae bent volt én kiválasztottam magamnak egy csinosabb szerkót a sok-sok Hwe Ji által vett ruhából. Volt egy-két igen érdekes ruha is. Gyorsan magamra kaptam,majd egy kis sminket is feldobtam magamra. Taemin még mindig nem végzet ezért a hajamnak is neki álltam,így mire Tae kijött én már teljes díszben voltam.

-Ohh.-csak ennyit bökött ki,mikor kilépett a fürdő ajtaján. 

-Így jó leszek?-fordultam körbe,hogy mindenhol alaposan megnézhessen. 

-Tökéletes-jött oda és egy puszit nyomott az arcomra. Taemin 15 perc alatt kiválasztotta a ruháját,fel is vette azt,majd haját belőve állt készen a ma estére.-Mehetünk?-nyújtotta oda a kezét.

-Igen-fűzte össze a ujjainkat és,így indultunk le. ChiHoon a nappaliban várt minket,mivel az ő autójával megyünk Hwe Ji lakásáig.
-Hú,de kicsíptétek magatokat.-csodált meg minket.-Na de most már menjünk mert Hwe pufogni fog,ha elkésünk.
Nem kellett sokat mennünk maximum 10 percet már meg is érkeztünk a bulihelyszínre.
-MinGi!-ölelt meg barátnőm ajtó nyitás után-Gyertek beljebb!-tárta ki az ajtót.
-Ne menj el mellőlem- súgtam Taemin fülébe,aki elképedve nézte a rengeteg bulizó embert.
-Nem is akartam.-mosolygott rám és egy puszit nyomott a fejemre.
Eddig nagyon jó volt minden,Taemint minden barátom megismertem és örömmel is fogadta. A lányok nem mertek rá nyomulni mivel velem volt. Ittunk is egy kicsit,hogy legyen egy kis hangulat,és különben is a fiúk mindenre ittak: a megérkezésünkre,arra,hogy együtt vagyunk Taeminnel,ami igazából nem igaz,de hát ezeknek beszélhet az ember. Még arra is ittunk,hogy Tae Jun fiú. Úgy gondolták ez megünnepelendő dolog. Most is éppen Taemin társaságában táncoltam,mikor ChiHoon jött oda hozzánk.
-Elrabolhatom a partnered egy táncra?-kérdezte Taemint.
-Persze.-mosolygott rá,majd otthagyott minket.
-MinGi baj van.-suttogott.
-Milyen baj? ChiHoon mond már!-szóltam rá kicsit,mivel csak zavartan nézegetett körbe.
-Csak megnéztem nincs-e senki olyan a környéken.-fordult felém.-Seul Mi itt van.
-Tessék?
-Fordulj meg.-bökött ChiHoon a fejével mögém. Megfordultam,de a látvány egyáltalán nem tetszett.
-Szia MinGi. Rég láttalak.