-Soha. Többé. Nem. Iszom- tagoltam a mondatom miközben a nappaliba vonszoltam magam,mint egy zombi. Nem csak a mondat nyomatékosítása érdekében tagoltam,hanem azért is mert normális,hosszabb mondatra képtelen lennék. A többiek már a tévé előtt fetrengtek és nem úgy néztek ki,mint akik nagyon meglennének halva. Csak én vagyok ilyen puhány ? Mindegy is. A „mindenki” igazából csak a Key és Minho párost jelentette,a másik kettőt már tegnap óta nem láttam. Bár biztos csak a szobájukban alszanak. Majd később megnézzem őket.
-Mit is jelent az a soha ?- nézett rám Key egy hülye vigyorral a képén. Ennek tényleg nem ártott meg a tegnap este ?- Mondjuk...a Következő buliig ?
-Ostoba-vágtam neki az első útba eső tárgyat ami szerencsétlenségére egy büdös póló volt.
-Ajj! Fúj már Onew! Neked nem szabadna inni-mormogott miközben a „fegyveremet” a földre dobta.
-Örülök,hogy ma nem kell mennünk a céghez. Tuti meghalnék- kullogtam a konyhába,hogy egy fejfájás csillapítót és egy pohár vizet,reggeliként elfogyasszak. Kis keresgélés után sikeresen megtaláltam a kis fiókban a gyógyszerem,amit egy kis folyadék kíséretében már el is tüntetem.-Amúgy hol van Jonghyun és Taemin? -kíváncsiskodtam hátha a fiúk többet tudnak az említettekről.
-Szerintem a szobájukban vannak.-válaszolt Minho -Még nem láttam ma kint őket. - Mintha ez valami varázs szó lett volna,mert amint ezek elhangoztak egy kómás Bling és Tae nézett velem szembe. Valamit suttogtak még a szobaajtóban,de sajnos nem sikerült hallanom,miről is. Bólintottak egymásnak,majd felénk indultak.
-Onew?-szólított meg a kicsi Maknae elég félénken,amiből arra sikerült következtetnem,hogy komoly témáról lesz szó.
-Valami baj van srácok?
-Beszélnünk kellene.-szólt Jong is amíg fejével a kanapé felé bökött. Helyett foglaltam a díványon Key és Minho mellet még a két másik egy-egy fotelra ült le. Kibumékat is érdekelte ezért kinyomták a tévét,hogy ők is teljes figyelmüket szentelhessék a beszélgetésnek.
-Nos,miről lenne szó? - fordultam a fotelek felé. Taemin Jongra nézett,majd vissza ránk. Végül is a fiatalabbik kezdett bele a beszélgetésbe.
-Fiúk,mint tudjátok tegnap mi korábban eljöttünk a buliról,mint ti – bólintottunk- Szóval,mi éppen hazafelé jöttünk mikor...szóval....hogy is mondjam? Öhm.....szóval mi egy sikátor mellet jöttünk el mikor.....-nagyon nem találta a szavait Tae,ami rá nagyon nem vallott. Miről lehet szó ? Ennyire komoly lenne ? -Szóval...mi találtunk egy...egy.. -mielőtt elmondhatta volna Jonghyun vágott a szavába.
-Onew mi találtunk egy lányt.-mondta komolyan.-És itt van a lakásban.
-Tessék ? Egy vadidegen lányt hoztatok a lakásban ? Uram Isten..-teljesen kiakadtam a srácokra. Nem tudtam hova tenni,hogy lehettek ennyire hülyék.-Mégis miért hoztatok ide egy lányt?
-Megverték,mi pedig pont arra jöttünk és megtaláltunk. Nem hagyhattuk ott.-találta meg Taemin is az alaphangerejét.
-Miért nem vittétek kórházba?- most Minho kérdezett.
-Nem engedte.
-Nem engedte ? Mi az,hogy nem engedte?-teljesen ki voltam. Ha ez kitudódik vagy akárcsak a céghez eljut nekünk végünk.-Mindegy is. A lánynak el kell mennie.
-Tessék ? - Taemin és Jonghyun szeme is tányérméretűvé nőtt a mondatom hallatán.
-Jól hallótátók. A csajnak ma el kell mennie és kész. Értve vagyok?-erősen kell odalépnem különben ezért a húzásukért az egész banda is komoly büntetést kaphat.
-De Onew!-kezdett volna kérlelésbe Taemin és egy kétségbeesett pillantást küldött Jongnak.
-Onew,tudom,hogy te vagy leader,de ne próbálj meg mindenben helyettünk dönteni.-lépett fel ellenem erélyesebben Jjong. Mi ütött ebbe is ? Soha nem engedett meg ilyen hangot velem szemben.
-Kérlek fiúk ne kiabáljatok. Fel fog kelni!-nézett ránk kérlelően Taemin.
-Már mindegy.-szólt egy vékony hangocska mögülem. Megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam veszekedésünk tárgyával. Mosollyal az arcán sétált egyre közelebb és közelebb. Elhaladt mellettem,két megtalálója felé lépkedett.-Mindent köszönök, Taemin és Jonghyun- simított végig mindkét fiú arcán.-Valószínűleg Te leszel Onew igaz ? -fordult most felém,gyönyörű mosolya még mindig az arcát díszítette. Csak egy bólintásra voltam képes...teljesen elvarázsolt. -Hálás vagyok neked is és sajnálom a bonyodalmakat. Természetesen ma elhagyom a házat.
-De miért?-a maknae helyettem is kérdezett.
-Taemin- angyali hangja a fülemben csilingelt- A csapattársadnak igaza van. Nem hozhatok haza egy vadidegen lányt.-kacagott saját kijelentésén- És jobb is,ha minél távolabb maradtok tőlem.-utolsó mondatát teljes komolysággal ejtette ki. Nem értettem mégis mire célozhat. Egy ilyen lánytól miért kellene távol maradni? Rengeteg kérdés cikázott a fejembe,melyeket csak Ő válaszolhatja meg. -Jobb,ha én most indulok is. Vigyázatok magatokra-boldogsága megdöbbentett. Nem akarom elengedni. De miért nem ? Hisz nem is ismerem. Már az ajtóban állt,kezét a kilincsen pihentette. A SHINee többi tagja lefagyva állt, mindenki arcán más és más érzelem volt látható.Egy közös mégis volt bennük: nem akarták,hogy elmenjen.
-Várj! Ne menj el kérlek. -kérdő pillantások hadát éreztem magamon mégsem érdekelt. A lány ragyogó barna szemeiben elmerültem. -Így nem engedhetünk el.A fiúk állítása szerint téged tegnap megvertek,így nem mehetsz el. Mi van,ha megint megtámadnak? És a sebeid?
-De én...csak bajt fogok okozni- hangja kérlelt,de nem engedhetem-Védd meg a fiúkat és magad is tőlem. Ne kérj ilyent.
-Maradj!- Jonghyun magabiztosabban szólította meg-Saját felelősségünkre kérünk.-A lány megenyhülni látszott ajkai ismét felfelé kunkorodtak. Elénk lépdelt gyengéden,kecsesen semmit sem sietett el.
-Köszönöm. De nem maradok sokáig. Csak egy nagyon rövid időre.-kisebb szünet után ismét szólásra nyitotta csábos ajkait- Ha megbocsátotok,elmennék aludni.
-Menj csak nyugodtan. Ahol eddig voltál megfelel ?-kérdezte Bling.
-Igen. Akkor én most megyek is. Sziasztok!-intett egyet,majd az szobaajtót bezárva magunkra hagyott.
-Szóval bajt fog okozni-kezdett bele Minho.-Mégis miféle bajt okozhat egy ilyen lány?
-Semmilyent.- így Key- A olyan lenne,mintha Taemin kitalálná,hogy rossz fiú lesz. Lehetetlen.-kijelentésén mindenki nevetett kivételt az említett személy aki sértődötten vonult el a számára fent tartott helyre.
Taemin pow.:
Lehetetlen ? Mi az,hogy lehetetlen? Attól,hogy a legfiatalabb vagyok nem jelent egyet azzal is,hogy kisfiú vagyok. Mégis mindenki annak néz. De még látni fognak egy másik Taemint is.
***
Megvártam még a lakásra teljes csend borult. Kiszálltam az ágyamból,majd pizsamámat a már elkészített ruhákra cseréltem. Halkan osontam az ajtóhoz és nyitottam ki azt,ami egy kis nyikorgás után utamra engedett. Fejemet kidugva néztem körbe és örömmel nyugtáztam,hogy tiszta a terep. Gyorsan , de ugyan akkor halkan megpróbáltam ki menni az ajtón ,de a tervem sikertelen volt mivel valaki észrevett.-Hova-Hova ? - kérdezte karba tett kézzel egy ördögi mosollyal az arcán.-Csak nem szökni készülünk?
- Ezt én is kérdezhetném tőled,mert gondolom nem azért van rajtad utcai ruha,hogy kimenj a mosdóba- vettem fel én is a magabiztos formám.
-Én kérdeztem előbb-kezdett veszekedni.
-Nehéz esett vagy ugye tudod?- forgattam meg szemeimet.- Csak levegőzni indultam.
- Ilyen későn ? Ugyan már... Jó kifogás sose rossz .- nevette el magát.
- És ha már itt tartunk te hova tartottál?- kezdtem el gúnyosan mosolyogni.
- Öhmm. Én is.-vágta rá.
- Jó kifogás sose rossz.- ismételtem meg az előttem álló lány szavait.-Csak nem elakartál menni ?
-Igazából,de.
-Csak így szó nélkül?
-Így mindenkinek a legkönnyebb.
-Értem.-egyszerű tőmondatom még nekem is gáz volt,de mi mást mondhattam volna?
-Ha már úgyis szökni készülünk-lépegetett elém,majd kezét nyakamra vezetve húzott le magához.-Nem megyünk együtt? Úgy hallottam szabadságon vagytok.-suttogott a fülembe,melytől libabőrös lettem. -Ismerek egy jó kis helyet Szöultól nem messze-folytatta miközben eltávolodott,hogy láthassa arcomon a reakciót. -Mi a válaszod ? Velem tartasz?
-Mikor indulunk?-válaszoltam egy vigyorral a képen. Válasz helyett csak halkan kuncogott. Felvettük a cipőnket,majd egy kis pénz,íratok és telefon magamhoz vétele után már kint is voltunk a ház előtt.
-Innen taxival megyünk.-jelentette ki. Vettem a célzást,így már tárcsáztam a kért számot. 15 perc után futott be az autó ami a számomra ismeretlen helyre visz,majd minket. Nem tudom mennyit kocsikáztunk mire végre meg álltunk egy emeletes, családi ház előtt.
-Hát itt lennénk- fordult körbe.....a lány akinek még a nevét sem tudom.-Vagyis még nem a pontos helyszínen,de első állomásunk ez.-nevetett magán,mely nekem is mosolyt csalt az arcomra.
-Ha nem lettem volna ott mikor megtaláltunk, el sem hinném,hogy tegnap te feküdtél ott.
-A tegnapi viszonylag jobbik esetnek mondható. Ennél csúnyábban is kaptak már el. Bár,ha most nem vagytok ott valószínűleg én már alulról szagolnám az ibolyát. Jaj miket is beszélek,hisz Te még semmit nem tudsz rólam.-ennyire feltűnő lett volna az arckifejezésemen,hogy semmit nem értek?
-Hát nem. Még a neved sem.
- Akkor hadd mutatkozzam be.-nyújtott nekem kezet-Kwon MinGi vagyok-ismertette velem a teljes nevét.
-MinGi- ejtettem ki mintha az valami csodálatos szó lenne. - Lee Taemin- ráztam meg a puha vékony kezet.
-Remélem tudod,hogy mostantól nem lesz nyugodt perced. Meg fogom mutatni neked az egyik oldalam.A jobbikat-nevetgélt édesen.
-Már alig várom. De most hova is fogunk menni?-kíváncsiskodtam.
-Nyaralni.


